Kézzel kellene írnom, akkor bizonyosan jobb emberré válnék. Aki elfordul a saját kézírásától, mintha önmagától fordulna el, mintha nem akarna tükörbe nézni. Az én kézírásom, mi tagadás, kusza, szétesett. Már alig-alig írok valamit kézzel, legfeljebb a listát arról, mit kell vásárolnom a boltban, vagy kis fecnikre a tennivalóimat, de azt is kapkodva. Naplót kellene vezetnem, türelmes vallomásokat írni az életemről, közben pedig érezni, ahogy a kezem a tollat fogja, csendes odaadással húzni meg a betűk ívét, formálni a hurkokat. A kézírásban az ige testté lesz: ha megjavulnának a betűim, én is megjavulnék.

Csengery Kristóf (1957) Zelk Zoltán-díjas. Legutóbbi verseskönyve Egy korinthusbeli a metróban címmel 2005-ben jelent meg a Ligetnél.