A liftben a falra firkálok összekötöm madzaggal a kilincseket benyomom a postaládákat

szívesen sétálok mezítláb gyártelepen sóderen forró aszfalton térképen nem jelölt utcákat keresek például Turbina

törtem be garázsok ablakát céloztam üres üvegeket távolról a katonákat pedig inkább eltemettem ha kicsorbult kezükből a kard vagy csonkán masíroztattam őket tovább

nem járok fogorvoshoz nem festem a hajam (köteg drót ledózerolfft falban) nem veszek új ruhát a cipő divat kiakaszt labor eredményeim nincsenek csak akkor beszélek ha nem muszáj így minden a test reflexe marad hétköznapi szimultán

Kókai János (1972). Kötete még nincs.