A Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes által előterjesztett rendelet szerint lakásonként legfeljebb két kezdeményes parkolási engedély adható ki, ám közülük csak az egyik lehet ingyenes – tudatták az október 24-i címlapon a Százezerbe is kerülhet az „ingyenes” parkolás című információban.

A különböző szorzókkal megspékelt díj mértéke jellemző a „szociálisan érzékeny” fővárosi szocialistákra. A második kocsi után fizetendő, egy összegben lerovandó 90–150 ezer forintos díj a BKV-jegyekre hivatkozva is undorító. A volt főpolgármester-helyettes már korábban is kifejtette, hogy a gépkocsi tulajdonosa nem vásárolja meg a háza, ingatlana előtti közterületet, tehát nem jár neki az ingyenparkolás. De ha az a pár négyzetméternyi terület, ahol az autóval parkolunk, nem a tulajdonunk – mint ahogy valóban nem –, tessenek nekem jogilag alátámasztani, miért köteleznek engem, sok-sok sorstársammal együtt, arra – súlyos büntetéssel fenyegetve –, hogy a szintén közterületnek számító járdáról vagy ahol még előkert is van, a járda és az úttest közötti területről nyáron kiirtsam a parlagfüvet, télen meg a hótól mentesítsem.

Ha semmi közöm hozzá, mert nem a „tulajdonom”, akkor mi közöm a főváros vagy a kerület tulajdonában lévő járdához, előkerthez? Gondozza az, akinek a tulajdona, vagy ha engem köteleznek a gondozására, akkor fizessenek érte, ne büntetéssel fenyegessenek. Nem kellene visszaélni azzal, hogy az állampolgárok többsége rendben tartja környezetét –még akkor is, ha nincs köze hozzá. Füvet nyír, virágot ültet, levágja az elszáradt faágakat, összeszedi a lehullott lombot – a többség nem a büntetés miatt, hanem azért, hogy környezete szép legyen.

Joggal várhatná tán el, hogy az általa választottak ne mindig azon törjék a fejüket, hogy hol lehetne még megsarcolni az állampolgárt.

Dr. Herendi Károly, Budapest