Két nap süt belőlem, de egyik sem éget.

Nézik csak az eget, hogy az is mivé lett.

Az is mivé lehet, üres, mint az árnya.

Ha visszanézhetne, úgyse engem látna.

Kígyózok az égre, mintha faág lenne.

Barnássárga csíkban kiül a szemekre,

kiül a szemekre szemöldököm ága.

Kígyózik az égen két szemöldökfája.

Olyan a nézésem, mint az arc, ha megnő.

Úgy nőhet az arc, ha telik az esztendő.

Úgy telnek az évek, nem férek az égre.

Mögötte vagyok ott, mikor elöl égne.

Nem lehetek nap, mert két nap süt belőlem.

Aki két szemmel néz, nem hívhatod napnak.

Egyikben születni, másikban meghalni.

Aki két szemmel néz, nem hívhatod napnak.

G. István László (1972) Zelk Zoltán-díjas.

Legutóbbi kötete, versfordításainak

gyűjteménye Pentagram címmel,

az idén jelent meg a Parnasszusnál.