Jim Thompson: Svindlerek

A végén annyira frusztráltak lesznek, hogy öszszeszedik a piszoárokból az almacsutkákat, és elmennek az erdőbe pitét sütni", meséli Roy Dillon, a jóképű, fiatal svindler barátnőjének, Moira Langtrynek egy vonatfülkében, úton egy dél-kaliforniai, tengerparti kisváros felé. A férfi szerepet játszik: az elbűvölően szellemes, nagyvilági csevegő szerepét - a frivol anekdotán azonban átsüt a világ abszurd értelmetlensége és groteszk üressége felett érzett mély egzisztenciális szorongás.

Jim Thompson (eredetileg 1963-ban megjelent) könyve bűnregény: a Svindlerek két, egymással szorosan összefüggő gyilkosság történetét meséli el. Krimivel van tehát dolgunk, de a "krimi" vagy a "bűnügyi regény" rendkívül tágas műfaji kategória: a Svindlereknek semmi köze az Agatha Christie-féle analitikus detektívtörténetekhez, és a regény csak távolról emlékeztet Raymond Chandler vagy Dashiell Hammett hard-boiled krimijeire. (Ha mindenáron műfaji előképet keresünk, leginkább James M. Cain remekművére, A postás mindig kétszer csengetre érdemes gondolnunk.) A nyomozás folyamata helyett itt inkább a bűntett elkövetéséhez vezető út ábrázolása áll a középpontban: a két gyilkosság a kötet utolsó oldalain következik be, és az elkövető személye is csupán rövid ideig marad kérdéses. Nem véletlen, hogy a regény egyetlen valódi rendőrszereplője kénytelen figyelmeztetni Royt, amikor a férfi a gyilkosság helyszínén talált ujjlenyomatokról érdeklődik: "Az ujjlenyomatoknak a detektívregényekben a helyük".

Fordulatos nyomozástörténet helyett egy négyszereplős egzisztencialista kamaradráma bontakozik ki az olvasó szemei előtt - hátborzongatóan magas művészi színvonalon. (És Varga Bálint kitűnő fordításában.) Roy, Moira és Roy anyja, Lilly svindlerek: kisstílű, de profi szélhámosok. A két nő élet-halál harcot folytat a férfiért: Lilly a szó szoros értelmében szerelmes a fiába (mindössze tizennégy év korkülönbség van köztük), s ez az érzés nem marad viszonzatlan - Roy választottja, Moira valójában Lilly hasonmása. A regény negyedik szereplője, a koncentrációs táborokat megjárt, majd rettenetes emlékei elől Amerikába menekült, s ott ápolónőként dolgozó Carol Roberg Lilly praktikájának köszönhetően kerül közel Royhoz. Carol azonban - a svindlerek többi áldozatával szemben - igen hamar rádöbben, hogy csupán eszközként használják, s kilép a történetből. "Egy őszinte embert nem lehet átverni", jegyzi meg a férfi.

Végül a svindlerekről lehull az álarc, de mindhiába: a szereplők valódi személyisége helyett csupán tisztátalan vágyak, pénzéhség, kapzsiság és gyilkos önzés tűnik elő. Üres figurák egy részvétlen világban; "mint Dosztojevszkij elképzelése az örökkévalóságról: egy árnyékszék fölött köröző légy".

Agave, 192 oldal, 2480 forint