Kőszeghy Péter: Balassi Bálint

Az óvatosságra pedig, tudjuk, alapos oka van. Annak a Balassinak az életrajzát próbálja elmesélni ugyanis, aki egyrészt időben oly messze, távol áll tőlünk, és aki másrészt oly ügyesen fikcionalizálja saját életrajzát. A két szempont, ugye, két problémát körvonalaz, ezek megoldáskísérlete pedig egymástól eltérő erényeket követel meg az irodalom történetírójától. Az időbeli távolsággal egy pozitivista szaktudós tud a legfölkészültebben számot vetni, a fikcionalizált életrajzot viszont egy posztmodern elméletíró képes a legleleményesebben dekonstruálni.

Az irodalomtörténész Kőszeghy, úgy tűnik, mindkét erénnyel ékes: Balassi-életrajza - tavaly megjelent nagyszabású monográfiájának rövidített-könnyített, a Kalligram Kiadó "Magyarok emlékezete" sorozatához igazított változata - mindkét feladatot remekül végzi el.

Az időbeli távolság? Balassi életétől jó négy évszázad választ el bennünket: nem vagyunk hát könnyű helyzetben, ha el akarjuk különíteni egymástól életútjának szilárd tényeit meg burjánzó legendáit. A tudós humanista és a hirtelen haragú főúr, a gáláns széptevő és az útszéli erőszakoskodó, a hazájáért életét áldozó végvári vitéz és a vásározó kereskedők kíméletlen fosztogatója: Balassi-képünk egyszerre támaszkodik tényekre, és egyszerre van átszőve legendákkal. Kőszeghy ambíciója, hogy amennyire csak lehet, elválassza egymástól a kettőt: egy tizenkilencedik századi pozitivista tényfeltáró módszereivel elkülönítse a bizonyost a valószínűtől, a lehetségest a lehetetlentől. Az életrajz fikcionalizáltsága? A legendák ráadásul nem spontán ölelik körül a valóságot: a költő tudatos önképteremtésének eredményei. Balassi ugyanis, meglepően korszerűnek ható gesztussal, az életét gyakran az irodalomhoz igazítja: életrajzának látszólagos összetevői így sokszor egy fikciós önkép elemei. Amikor verseiből próbálunk információhoz jutni: a lehetséges fikcióból akarunk a valóságra következtetni. Szerelmi történetként elmesélt önéletrajza: voltaképpen maga által konstruált mitológia. Kőszeghy itt viszont azon igyekszik, hogy a fikció mögé pillantson: a posztmodern tanulságaival ismerős, huszonegyedik századi dekonstruktőrként lebontsa a mitológiát.

Csak egyetlen történet a sok lehetséges közül: a Júlia-verseket ihlető Losonczy Anna-szerelem újramesélése. A mese a magyar irodalmi szerelemtörténet egyik legszebb darabja, az iskolai irodalomtankönyvek egyik legismertebb históriája. A nyalka hadnagy és a szép kapitányfeleség legendás szerelméről itt most kiderül: az életrajzi tényekkel éppenséggel nemigen egyeztethető össze. A jelek szerint konstrukció: a megözvegyült Annával egy évtizeddel később éppen érdekházasságra készülő költő utólagos koholmánya csupán.

Kőszeghy életrajzának köszönhetően tehát, íme, szegényebbek lettünk egy bájos irodalmi mítosszal. Gazdagabbak viszont - nem is annyira valamiféle "szilárd ismerettel" - az irodalmi mítoszképződés izgalmas tanulságaival.

Kalligram, 350 oldal, 2600 forint