Remegsz, mint a kocsonya.

Délben benézel a nagyáruházba;

Dobozforma épület a sarkon.

Az akciós árakat mérlegeled.

Magát az akciót adják ma akciósan,

S megkívánod negyedáron, amit

Újdonságként sohanapján kívánnál.

Magad alatt vagy, te így mondanád.

Most vannak a kilencvenes évek,

Egy videotékában dolgozol.

Jólfésült készlet. Kemény pornó kizárt.

Reggelre talaj menti fagyok.

Este barátnőkkel beülsz egy sörözőbe.

Utána külvárosi kirakatban

Az idegen fényű, furcsa fenyő

Izzóira pillantanod pokol,

Hiszen idén, történetesen

Neked, otthon nincsen ilyen;

Az éjjeli busz kénsárga szemébe nézel.

Vegyülni inkább nem. Futni hagyod,

Inkább egy taxisofőrnek szalutálsz,

Billegve az útpadkán. Rágyújtani sincs időd,

Meghökkentően hamar otthon vagy.

Lassan péppé megy körülötted minden.

Függönyöd feketére pácolódik.

Ami asztalnak látszik, azt megteríted.

Ami otthonnak tűnik, azt lakod tovább.

Három hete - tévedésből -

Kikapcsolták a villanyodat. A számlák

Mind befizetve. Eszedbe se jut,

Hogy visszakapcsoltasd. Hát otthon ülsz

Esténként, és azon gondolkodol,

Ki indított el a lejtőn,

Mért hagytak el sorban, egymás után

Az aljas férfiak. Vörös lepellel

Takartad be a bútoraidat,

Látszódjék szemérmes szobád

Pajzán budoárnak.

Szemközt az áruház fehér tömbje világol.

Ez a tisztaszobába szüremlő fénypászma,

Ez a súrlófény, ez a fénykéve fölülről:

Kislánykorod őrtüze, mindenség-tűz!

"Az ezüstkor utolsó

Reklámfénye sosem huny ki, világos?"

Így intonálsz; katonatiszt volt az apád.

Kidőlhetnek mellőled a férfiak,

A foxterriered éhen dögölhet,

Délceg pálmád is ledobhatja lombját -

"Az a fény akkor sem huny ki", ígéred.

Térey János (1970)

a Magyar Köztársasági Érdemrend

lovagkeresztje

kitüntetettje. Legutóbbi könyvét Asztalizene

címmel 2008-ban adta közre a Magvető.