A főkertész meséje
Iain M. Banks: A száműző
A galaktikus témához illően a teljességet célozza meg, s így stiláris és tematikus végpontokat érint a regény. A szóleleményekkel tüntető körmondatokat kedélyesen vulgáris kifakadások ellenpontozzák. (Gálla Nóra fordítása előtt megemelt kalappal illenék hosszasan ácsorognunk: munkája fajsúlyos eleganciával közvetíti az elbeszélői nyelv kiművelt gazdagságát.) A fantasyba hajló leírásokat éles váltással követi horrorisztikus jelenet; az érzelmesség gyakran torkollik brutalitásba; a drámai komolyságot komikus jelenetek oldják. (Például Luciferro pontifex a sci-fi-irodalom egyik legkegyetlenebb figurája, míg QuercerésJanath, az iker-transzferkapitány a legmókásabbak közé sorolható.) A helyszín- és idősíkváltások véres-mulatságos dinamizmusa folytonos meglepetésekkel szolgál; A száműző mégsem hullik darabjaira. Sőt: az erős, eleven retorika és a cselekményszálakat gondosan egymásba szövő narráció (több száz oldal távolságból összeérő motívumokra kell gondolnunk) egységes esztétikát hoz létre. Ráadásul az Utóhang visszatérít a cselekmény kezdetéhez: a keretet adó zárlat - amelyben immár nem a főhős, hanem a narrátor szerepét játszó főkertész fogad váratlan látogatót - meglepetéssel is szolgál, tanulságot is megfogalmaz. (A végkifejlet voltaképp mindent tisztáz - miközben a főbb kérdéseket bölcsen nyitva hagyja.)
Ez a metacivilizációs konfliktusokról beszámoló mű maga is többrétegű képződmény. Műfaji összetettségére már utaltunk. Hasonlóan lényeges sajátosság, hogy a regény által érintett társadalmi-politikai kérdések (államrend, hierarchia, fajok közti viszony, vallások, összeesküvés-elméletek, diplomáciai és háborús megoldások), illetve a könnyűszerrel aktualizálható tudományos problémák (mesterséges intelligencia, génmanipuláció, féreglyukak) parabolikus kapcsolatot teremtenek a mű és az olvasó világa között. A Kalmeár ("az oxigénfüggő fajok érdekszövetsége" [242.]) sem belviszályait, sem külső fenyegetettségét tekintve nem tér el oly sokban a jelen globalizált valóságától - s nehéz volna ennek felhőtlenül örülnünk. Ámbátor Banks - szép metapoétikus gesztussal - mintha épp a megoldáskeresés történetét elbeszélő kötettel adná a kezünkbe a megoldást (a kiadó pedig egy tipográfiai fricskával). A száműző ugyanis eredetileg egy, a mindenki által keresett képletet rejtő (s a leírás szerint a regényhez nagyban hasonlító...) epikus költemény címe: "Egy hosszan kibontott allegória, barokkosan túlcizellált matematikai hasonlatokkal; utazás, kalandok, szerelem, távlatok. Vágy és beteljesülés, becsület és kötelesség" (174-175.).
Lehet, hogy a világ sorsának kulcsa az olvasó szeme előtt hever?
Agave, 544 oldal, 3480 forint