Hideg sötétben

A hard-boiled crime fiction (melyet a "femi-krimi" műfaj megjelenése után akár fordíthatunk "hímsovi-bűnregénynek" is) hőskorának szentháromsága: Hammett, Chandler és Macdonald (írói startjuk között nagyjából 10-10 év telt el).

Bächer: Kóstoló 1.

Az egyik elfekvő álmában felül, ordítva ásít egy hatalmasat, mire a másik csak annyit morog: „Mi a fasz van?” Megnézem órámat, hajnali fél kettő.

Nagymami

Az igazgatói iroda előtt, a folyosón várok. A tablókat nézem, a sok fehérblúzos végzőst. Kiszámolom, hogy én hét év múlva leszek majd végzős. A frizurájukat nézem, a legtöbbnek copfja van. Megfogom a copfom, elhatározom, hogy én majd azt kérem, hadd lehessek kibontott hajjal a tablóképen. Várok.

Az utolsó népi-lakossági író

A gyerekeimet két évvel ezelőtt elrabolta a feleségem, a rendőrséggel se tudtam visszahozni őket. Ennyit a szerelemről és a lombiklétről. A gyerekelhelyezési perben a tanúmeghallgatások se fejeződtek be, fontolgatom, hogy feljelentem az államot kiskorú veszélyeztetéséért.

Csoóri Sándor 80 éves

De nemcsak Csoóri bizonytalanodott el (tiszteletet parancsoló névsor állítható mellé), hanem talán a kilencvenes évek elerőtlenedése is részben az irodalom és általában a szellemi élet durva elpolitizáltságára vezethető vissza.

 

Szakállszárító

Tudom régóta, mi a szakállszárító. De hogy biztos legyek a dolgomban, megnéztem - a Gutenberg-galaxisban felnőtt polgárként - a Magyar értelmező kéziszótárt. Igazolta a róla való ismeretemet. Így került e sorozat élére a Szakállszárító cím. És így lett mottó a sorozat eddigi megjelenéseikor: Ha tehették, a tornác karosszékén, a ház előtti padon ülve pihengettek, pipázgattak férfi eleink. "Szakállt szárítottak" - s közben erről-arról beszélgettek is.

"Az öreg gazda ül a ház előtt,

És nézi, hogy a nap mint áldozik,"

(Juhász Gyula: Szakállszárító [1924])

Tisztelet Juhász Gyulának

Jól tettem, hogy elővettem a szótárt - de nem tettem eleget. Az interneten is rá kellett volna kattintanom a szóra. Akkor rádöbbenek, hogy ha akaratlanul is, de plagizáltam, vagyis hivatkozás nélkül használtam a szakállszárító szót. Ott ugyanis egyebeken kívül az áll, hogy a szó "foglalt", az újságírónak is remek költőóriás, Juhász Gyula ugyanezzel a címmel 1925 májusától 1929 januárjáig rovatot jegyzett Szeged nevezetes lapjában, a Délmagyarországban. Abban megjelent seregnyi jegyzete, élménye, emléke s nem kevés aforizmája. Egy esztendővel előbb, 1924-ben pedig verset is írt ugyanezzel a címmel. Így kezdődik: "Az öreg gazda ül a ház előtt, / És nézi, hogy a nap mint áldozik. / Pipál, nem moccan. Az idő is áll / Egy pillantásra, ha meglátja őt."

Mindez akkor derült ki, amikor Juhász Gyula életének, munkásságának - s általában Szeged irodalmi múltjának - kiváló ismerője, Péter László drótpostán felhívott, hogy az egybecsengésre figyelmeztessen. Nem feddett meg, pedig tudatlanságom miatt megtehette volna.

Eddig nem ismertem Juhász Gyula rovatát (vagy megfeledkeztem az ott megjelent írásairól). Azért is sajnálatosan, mert csupán az aforizmák között is van jó néhány napjainkig szóló érvényű gyöngyszem.

Például egy könnyebb léptű darab: "Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban. Jóságversenyt még nem rendeztek soha." Aztán egy komolyabb: "Grillparzernek van egy jó mondása: A templomban azok énekelnek leghangosabban, akik hamis hangon énekelnek. Így van ez kérem a magyar politika templomában is." És egy másik nagyon fontos aforizma: "Aki a demokráciától fél, az a jövőtől fél."

Végezetül egy olyan reménykedő mondat, amelyiknek a végére felkiáltójelet tett a költő: "Eljő még az idő, midőn egyetlen nagyhatalom lesz e földön: a munka!" Vajha jelen időben mondhatnánk már...

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.