Jó tüzes bor pajkossága

simogassa nyelvedet,

élvezd ízét pár órára,

mert örökre nem lehet.

Perzselődj meg, szédülj, szédülj,

amíg meg nem áll az ész,

vörös ölelése nélkül

semmit nem ér az egész!

\\\\

Ketten égő gyertya mellett -

légy poharam és borom.

Szeress úgy, mint én szeretlek,

légy utolsó mámorom.

Suttogjunk vagy kiabáljunk,

vérünkben a bor dobog -

ölellőzzünk behunyt szemmel,

ringatózzunk, mint a tenger,

mint akik már ott a nincsben

mindörökre boldogok!

\\\\

Jó barátok, áldás rátok,

most igyunk!

Majd a pohár megmutatja,

kik vagyunk!

Lesz majd, akit önmagából

kiforgat,

lesz, kinek a feje gyorsan

lehorgad,

lesz majd, aki csak csendesen

iddogál,

s lesz, akinek méltó párja

a pohár.

Jó borunkból ismét erőt

merítünk,

megkönnyebbül, ha nehéz volt

a szivünk,

Elfelejtjük, ha az élet

föllökött,

elfelejtünk munkát, pénzt és

főnököt,

meglátjuk, hogy nem kell semmi,

csak a ma,

csak a bornak van igazi

igaza.

Ez a perc most az igazság

perce lesz:

nem kell nekünk se Porsche se

Mercedesz,

elég nekünk pár üveg bor,

kis kaja,

ha ivott az ember, többé

nincs baja.

Akadozik már a nyelvünk,

semmi gond,

ha felnyúlnánk, elérhetnénk

a plafont.

Mi vagyunk az istenek, csak

kicsiben,

Mondjunk is pár okos dolgot

iziben,

Most mondjuk ki:

ampelo.. lo... lógia,

buké, barrique, Bacchus,

öno-lógia.

Minden a bor, minden a bor

mámora,

abbahagyni úgyse fogjuk

már soha.

Jó barátok, áldás rátok,

most igyunk!

Majd a pohár megmutatja,

mit tudunk!

Szabó T. Anna (1972)
József Attila-díjas.

Legutóbbi könyvét Elhagy címmel 2006-ban adta közre a Magvetőnél.