Éneklő egér

Mindenkit utolér a végzete, Bukowskit is utolérte. Még életében bekövetkezett, amitől legjobban félt: befutott. A kívülálló, perverz, semmirekellő, mocskos bohóc, aki köpött sikerre, irodalomra, kánonra, kultúrára, törvényre és morálra, aki Diogenész, Villon és Hasek unokája, Venedikt Jerofejev és Hajnóczy testvére volt, mára végérvényesen a popkultúra részévé vált, ikonná lett, milliós és fanatikus olvasóközönséggel. Csak a Facebookon száznál is több rajongói klubja működik (némelyik tízezres táborral), vendéglőket neveznek el róla (mint Hemingwayről), a magyar életműkiadás pedig már a 7. kötetnél jár.

Charles Bukowski: A semmitől délre

A semmitől délre novelláskötet, 29 történet. Az elbeszélések cirka felében ugyanazzal a lepukkant csajozógép Henry Chinaskival találkozunk, mint a nagy Bukowski-regényekben (például a Nőkben vagy a Postában). Ezek az írások simán beilleszthetők lennének a regényekbe egy-egy fejezetnek: szubzéró sztorik, Chinaski az égvilágon semmi mást nem csinál, csak vedel és nőzik, hol másnapos, hol részeg. A Chinaski-naplók mégis letehetetlen olvasmányok. Bukowski bebizonyítja, hogy a legmélyebb, legszánalmasabb, legsoványabb létben ugyanúgy megtörténik az élet, mint a legmagasabb, legteljesebb, legkalandosabb szférában. Szerelem és halál, boldogság és szenvedés, bűn és bűnhődés, megváltás és elkárhozás az osztályrésze mindenkinek ezen a földi pályán, s nincs ez másképpen a lóversenypályák, koszos kocsmák és mocskos bérlemények világában sem. Monte Christo grófja ezer kalandon át ugyanazt a létet éli végig, mint Chinaski, aki lehetőleg ki sem mozdul a négy fal közül, hacsak nem lovira vagy italboltba kényszerül menni vagy nem jön házhoz a kurva. Ahogy Nick Belane, L. A. legjobb magánhekusa mondja a Ponyvában: minden ember arra született, hogy meghaljon. S mi az élet? Lötyögés és várakozás. "Az ember várja a vonatot. Vár egy pár hatalmas mellre egy augusztusi éjszakán valamelyik vegasi hotelben. Vár az egérre, hogy énekeljen. Vár a kígyóra, hogy szárnyat növesszen. Lötyög és vár."

Babits írja az első novellistáról, Boccaccióról, hogy mennél alacsonyabbra száll témájával, annál inkább otthon érzi magát. Bukowski - hatszáz évvel később - nem különben. Megírja aranyerének történetét, szeszes szexeit lecsúszott lotyókkal, mocskos kocsmai vécékbe kalauzol, elátkozott szerencsejátékosokkal, gyilkos hajléktalanokkal, piás bokszolókkal kujtorgunk a setét Los Angeles-i éjszakában. Dante óta nem volt a világirodalomban ennyi gonosz, bosszúálló, égetnivaló, hisztérikus és züllött bestia, mint Bukowskinál, és ennyi szenvedés is csak kevés szerzőnél: "mindenki szenved, egyfolytában, még azok is, akik úgy csinálnak, mintha nem szenvednének".

Tiszta, egyszerű, őszinte, nyers, kegyetlen és bölcs próza Bukowskié. Jack London, Hemingway és Faulkner egy lavór romlott őrületben áztatva. A Buk-kozmoszban Hem Papát péppé verik a ringben, az Ördög elszabadul ketrecéből, hogy mindenki piáját és nőjét lenyúlja, kannibálok randalíroznak, vén pankrátorok pofozkodnak, férfiak és nők tépik szüntelenül egymás lelkét, vagy csak ülnek némán egy bárpultnál, vedelnek és arra várnak, hogy a szálkák felkússzanak a szívükbe. Hogy végre vége legyen ennek a szörnyű rémálomnak.

Lötyögnek. És várnak. Az utolsó bestiára, Lady Halálra. Ahogy mindannyian.

Cartaphilus, 248 oldal, 3000 forint

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.