Altwien-idill

(Weöres verse után. Nyugat, 1935.)

A báró nem halt meg, csak elveszett?

Lehet, hogy elvitték a németek?

Vagy még inkább a szovjet csapatok?

A falu mindenfélét suttogott.

Kastélya nemhogy félig zárva volt,

De tárva-nyitva végig. Pók honolt

A puszta termek szögleteiben,

Csak egy-egy freskó látszott messzi fenn.

Bemásztam, mint a többi kisgyerek,

Ki unja, hogy a parkban ténfereg,

Meg hátha én is kincseket lelek,

Mint házigazdánk: függönyt, szőnyeget.

Földes szobánkban sifonér helyett

Nagy, címeres karszék pöffeszkedett:

"Bolond két ruszki lökte be ide,

Csak behúztam, hogy ne ázzon, ugye..."

A báró nem halt meg, csak elveszett?

Én rátaláltam, rég, Párizs felett:

A Passyban, hol arany-kupolák

Őrzik Baskircsev Márja hűlt porát,

Egy ismerős címer! Nagy szarkofág,

Márvány Pietá, rajta a család

Előnevét ott úgy íratta ki,

Hogy Terebesi és Nagy-Dobosi...

Sumonyi Zoltán (1942) József Attila-díjas.

Legutóbbi könyve Idejük van a Zsoltároknak

címmel 2005-ben látott napvilágot a Helikonnál.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.