Altwien-idill
(Weöres verse után. Nyugat, 1935.)
A báró nem halt meg, csak elveszett?
Lehet, hogy elvitték a németek?
Vagy még inkább a szovjet csapatok?
A falu mindenfélét suttogott.
Kastélya nemhogy félig zárva volt,
De tárva-nyitva végig. Pók honolt
A puszta termek szögleteiben,
Csak egy-egy freskó látszott messzi fenn.
Bemásztam, mint a többi kisgyerek,
Ki unja, hogy a parkban ténfereg,
Meg hátha én is kincseket lelek,
Mint házigazdánk: függönyt, szőnyeget.
Földes szobánkban sifonér helyett
Nagy, címeres karszék pöffeszkedett:
"Bolond két ruszki lökte be ide,
Csak behúztam, hogy ne ázzon, ugye..."
A báró nem halt meg, csak elveszett?
Én rátaláltam, rég, Párizs felett:
A Passyban, hol arany-kupolák
Őrzik Baskircsev Márja hűlt porát,
Egy ismerős címer! Nagy szarkofág,
Márvány Pietá, rajta a család
Előnevét ott úgy íratta ki,
Hogy Terebesi és Nagy-Dobosi...
Sumonyi Zoltán (1942) József Attila-díjas.
Legutóbbi könyve Idejük van a Zsoltároknak
címmel 2005-ben látott napvilágot a Helikonnál.