Három évre Düsseldorfba költözött családjával a Henkel Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója: Deák Ferenc egy nyugdíjba vonuló kollégája örökébe lépett a multinacionális cég belső ellenőrzési szervezetében, a pénzügyi-számviteli részleg élén.

Nem először tölt hosszabb időt Németországban. A kilencvenes években 12 hónapig Kölnben volt ösztöndíjas, később pedig ugyanennyi ideig élt a bajorországi Bambergben. - Nem sokkal a rendszerváltás után fel sem merült bennem, hogy kint maradjak. Sok területen a mi generációnk végezte a pionír munkát, idehaza számos kihívás, érdekes feladat állt előttünk. Amikor kiderült, hogy a Henkel alkalmazna, hazajöttem - emlékszik a csaknem 17 évvel ezelőtt történtekre.

- Most azonban olyan lélektani pillanatban érkezett az ajánlat, amikor fogékony voltam arra, hogy elmenjek Magyarországról. Finoman fogalmazva nem tetszenek azok a hatások, amelyek nap mint nap érnek minket és a gyerekeket. Frusztrál, hogy az emberek nem képesek összefogni, megegyezni a legalapvetőbb dolgokban. Állandó az ellenségeskedés, a megosztottság és az irigykedés. Azt gondolom, hogy a 14 éves fiam és a nyolcéves ikreim sokat tanulhatnak a német mentalitásból. Elsősorban azt, hogy létezik rend, lehet egy országot tisztességesen működtetni, és nem csak kibúvók, kiskapuk, trükközés, mutyizás létezik. Van másként működő világ. Bízom benne, hogy abban a fogékony korban vannak, amikor ezt egy életre magukba szívják - mondja a szakember, akinek feladata a Henkel 125 országában működő leányvállalatának átvilágítása lesz. Októberben először Japánba utazik, négy hétre.

Új főnöke már a düsseldorfi állásinterjú napján meghozta döntését, és mindjárt be is mutatta a kollégáknak. - Azonnal beindult a gépezet. Itt a legtermészetesebb dolog, hogy a cég mindenben segít: másnap már e-maileket kaptam a költöztetésért és az autókiválasztásért felelős menedzsertől. Míg Magyarországon a gépkocsi státusszimbólum, és szinte mindenki azért küzd, hogy minél nagyobb, drágább autót kapjon, a Henkel és a flottamenedzsment cég működtet egy portált, ahová a HR-es feltölti a személyi adatokat, a beosztást, és ennek alapján kialakul egy profil, a link segítségével pedig a gépkocsiszabályzatban foglaltakat figyelembe véve az ember igényeinek megfelelően válogathat a márkákból, típusokból. Végül pedig egy táblázatban megnézheti, melyik lehetőség mennyibe kerül havonta neki, illetve a cégnek. Nincs vita, nincs alkudozás. A rendszer világos és egyértelmű - mondja Deák Ferenc.

Arra is volt lehetőség, hogy a család a költözés előtt három napot jövőbeli lakhelyén töltsön. - Sétáltunk Düsseldorfban, a Rajna partján és a belvárosban. Próbáltunk ráérezni a város ritmusára. A házunk, amelynek kiválasztásában szintén segítséget kaptunk, mindössze húsz percre van a munkahelyemtől, és néhány kilométerre attól a nemzetközi iskolától, ahová a gyerekek járnak. Nekik ez igazi kihívás, hiszen az oktatás angolul folyik, a szomszédokkal, barátokkal azonban németül kell kommunikálniuk, azaz két nyelvet kapnak, ami óriási előny - teszi hozzá Deák Ferenc.

Itthoni házukat sem adják fel. - Kell egy biztos pont, ahova vissza lehet térni, ha mégsem úgy alakulnának a dolgok, ahogy szeretnénk, másrészt itt vannak a gyökereink, és nagy valószínűséggel visszatérünk egyszer. Persze az sem zárható ki, hogy három év múlva egy harmadik országba költözünk. Bármi megtörténhet. Miért ne? Sohasem vezet jóra, ha az ember merev hídfőállásokat létesít - véli. Az új házat kényelmesen, de csak a legszükségesebb bútorokkal, háztartási gépekkel szerelik fel. Arra azonban nagyon odafigyelnek, hogy a gyerekek semmiképpen ne érezzék átmeneti szállásnak. Lakberendező felesége, aki itthon saját stúdióját irányítja, Düsseldorfból végzi majd a munkáját.

Deák Ferenc a minap azzal a kint dolgozó magyar munkatársával is találkozott, akivel korábban csak telefonon beszélt. Tőle megtudta: csütörtökönként az épp ráérő magyarok egy étterem törzsasztalánál gyűlnek össze, így a hazai kapcsolatok sem szakadnak meg. - Egy régóta a düsseldorfi Henkelnél dolgozó külföldi kollégát pedig afféle mentorként rendelték mellém: ha bármilyen kérdésem, magántermészetű problémám van, hozzá fordulhatok. Bár teljesen más területen dolgozik, mint én, ő is átment a rám váró nehézségeken - mondja a szakember, aki már három hetet kollégái körében töltött a düsseldorfi irodában, és azóta is minden e-mailt, információt megkap a területével kapcsolatban. A nem vezető beosztású dolgozókat értékelő megbeszélésen is részt vett, így mindenkiről képet kaphatott. Több olyan interjún is ott volt, ahol a pénzügyiszámviteli részlegre pályázók közül válogattak.

- Nem számoltam azzal, milyen nehéz lesz elbúcsúzni az itteni kollégáktól; van, akivel több mint 15 évig dolgoztam együtt. Különös volt a nap, amikor mindent be kellett pakolnom az asztalomról egy dobozba. Nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy esetleg három év múlva visszatérek a székembe. Nem lenne értelme, hiszen itt megtanultam, elértem, amit lehetett: 2003 óta voltam ügyvezető igazgató, előtte több mint tíz évig más pozíciókban dolgoztam. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem retúrjegy, de nem is úgy ismerem magam, hogy a következő 15-17 évet, ami a nyugdíjig hátravan, újabb kihívás nélkül akarnám kibekkelni - mondja.

Deák Ferenc feladatait két új osztrák kolléga veszi át. - Amikor elkezdődtek az átadás-átvételi megbeszélések, sokszor kaptam magam azon, hogy még mindig többesszám első személyben beszélek a projektekről. Nagyon kellett koncentrálnom: anélkül adjam át a stafétát, hogy úgy tűnjön, beleavatkozom abba, mi történik itt a jövőben - teszi hozzá. És hogy mi lesz, amikor látogatóba hazatér? - Kérek a portán egy vendégkártyát - mondja.