Wolf Haas: Csontdaráló

A stájerországi Klöchben, a szlovén határ közelében gyönyörű természeti környezet ad színpompás hátteret sötét eseményeknek. A tájék lakói (elsősorban a grillcsirkéző vállalkozás vonzáskörzetében) nem a szerencse kegyeltjei: van, akinek nyoma vész, s holtan kerül elő. Más nem tűnik el, de levágott feje mégsem nevezhető teljes értékű jelenlétnek. Ennek a személyazonossága nyer új tartalmat egy pillanat alatt, amarról hónapok után derül csak ki, hogy az ő csontjai hevertek a csirkevendéglő pincéjében. Haas kétségtelenül ügyesen játszik a történettel: dramaturgiailag pontosan vált ritmust, függeszt fel cselekményt, készít elő fordulatot - s valósít meg az előkészített helyett egy másikat. A rendőrből magánnyomozóvá lett főhős, Simon Brenner nem a hidegen célirányos logika, nem is a nyomozati indokú ökölcsapások embere. A detektívirodalom klasszikus mintáitól messze távolítja a ténykedését átható esetlegesség - s a személyét élővé emelő darabosság. Esendő figurájával könnyű azonosulni; s ennél is lényegesebb, hogy éppen közönséges megjelenése révén képes beépülni a vizsgált közegbe - ami pedig ráérző morfondírozás és kelletlen lustaság összegében alakot öltő módszerének legfőbb eleme.

Kedélyesen, már-már svejki tónusban előadott rémregénynek, anekdotikus thrillernek nevezhetjük a Csontdarálót. Egyediségét ez adja, esztétikája ezen alapul: a megszólítással és kiszólásokkal is rendre élő elbeszélői stílus gátlástalan könnyedséggel, szinte baráti hangon idézi föl a borzalmakat. E ponton kettéválik e sorok írójában a kritikus és az olvasó: előbbi minőségében el kell ismernie, hogy Haas következetes profizmussal alakítja ki és tartja fönt ezt a mesélői magatartást. Naiv befogadóként ugyanakkor egy idő után hajlamos fárasztónak s modorosnak érezni a bizalmas beszéd vissza-visszatérő fordulatait. Szintén személyes ízlés dolga lehet, hogy néhol az elbeszélő humora is erőltetettnek hat (a zárlatot adó altesti poén egyenesen olcsónak). Amint olvasótól függ az is, kit mennyire zavar, hogy a regényben nem találni rokonszenves hősöket, erkölcsi támpontokat, lélektani elmélyültséget. Nihilista derű lengi be a tizenhárom fejezetet; igaz, szórakoztató nihilizmus ez, amennyiben morbid szatírába bújtatott társadalomkritikát (a magánérdekű érvényesülés és az önsorsrontó enerváltság kettős kritikáját) érezni ki belőle. Thomas Bernhard-i program - s egyszersmind paródiája is annak. A valószerűt az abszurddal egybemosó játékosság diadala.

Hogy fenti aggályaink fölött a magyar olvasó szemet hunyhat, jelentős részben a Scolar Kiadónak köszönhető: Bán Zoltán András fordítása avatottan eleven, s Máthé Hanga kötetterve is európai színvonalú. A Scolar krimik sorozat a populáris irodalom fontos műveivel gazdagítja legmegbízhatóbb kiadóink egyikének kínálatát.

Scolar, 200 oldal, 1950 forint