Az egészben a pláne az,

hogy a kezdet véghez van kötve,

egy macska farka tartja össze,

s forog a macska körbe-körbe.

Az egész régtől ismerős,

az is, hogy ásítozva nézem,

galambokat etet serényen

egy szürke nő egy szürke téren.

Az is, hogy vesszen, aki más!

Hogy eljön majd a számadás! -

Ezek az akasztani hősök

minden rendszerből ismerősek!

Az is, hogy te meg én; no nézd csak,

hogy tornyosul évszakra évszak!

S már megint a kék szoknya rajtad -

kiengedted, tegnap bevarrtad.

Az is, hogy jön egy villamos,

s mint az őrült, futok utána,

ha nem érem el, itt a vége -

elérem, és átvisz Budára.

És ott Budán a zöld utak -

beleveszek a sűrű zöldbe!

Csak innen találjak haza! -

Forog a macska körbe-körbe.

Kántor Péter (1949) Babérkoszorú-díjas.

Legutóbbi könyvét Trója-variációk címmel

2008-ban adta közre a Magvetőnél.