Egy ideje tudod, hogyne tudnád, eleget éltél

ehhez a kesernyés ízhez a szádban, tudod, hogy

reménytelen a megértés: mondj bármit, semmi

esély rá, hogy eljusson a másikhoz. Ha mégis,

akkor azt nem érdemes elmondani. És persze

a kilátástalanság fő oka nem az, hogy amit

közölni szeretnél, arra nincs szó - éppenséggel

szó az van bőven -, más a baj: az, hogy csak

az egészet volna szabad. Az életed egyetlen

összefüggő beszéd, vagy inkább hallgatás, és

amikor megszólalsz, mindig kitépsz valamit

belőle - vagy letépsz valamit róla. Letéped

a csend körmét. Fáj. Rögtön abba is hagyod. Nincs

értelme, az egészet kellene, azt meg nem lehet.

Csengery Kristóf (1957) Zelk Zoltán-díjas.

Legutóbbi verseskönyve Egy korinthusbeli

a metróban címmel 2005-ben jelent meg a Ligetnél.