A problémát nem csak mi tartjuk ennyire aggasztónak. Dániában, az unió egyik környezetvédelmi mintaországában egy tavalyi konferencia óta áll a bál, ott ugyanis a tudósok és a hulladékkezelési szakemberek mondták jegyzőkönyvbe: a szennyvíziszap - elsősorban a benne található gyógyszermaradványok és nehézfémek miatt - nem alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. Ezzel valójában a teljes szennyvíztisztítási technológia életképességét megkérdőjelezték, az ugyanis arra épül, hogy a folyamat során csak tiszta víz és kezelhető hulladék keletkezik. A szennyvíziszap szokásos kezelési módja a komposztálás és a talajjavítóként történő felhasználás, ám a nehézfémek, illetve a gyógyszerekben lévő bizonyos hatóanyagok és antibiotikumok túlélik a komposztban töltött hónapokat (egy nemrég elfogadott ajánlás szerint a tehenészetek még szálastakarmányt sem vehetnek olyan földekről, amelyekre előzőleg szennyvíziszapot vagy hígtrágyát terítettek, az ilyen területen történő legeltetés pedig végképp nem jöhet szóba). Ha nem lehet belőle tápanyag, akkor egyetlen megoldás marad: a szennyvíziszapot el kell égetni. Csakhogy hatalmas és egyre növekvő mennyiségről van szó - az öt és fél milliós országban évente 600 ezer tonna szennyvíziszap keletkezik (Dániából most Németországba szállítják az égetendő iszapot, mert ott több az égetőmű és alacsonyabbak a díjak - ez viszont egyáltalán nem tetszik a környezetvédőknek, mert a közúti szállítás légszennyezéssel jár). A dán kormány új hulladékkezelési stratégiájába bekerült, hogy a netán mégiscsak a mezőgazdaságban hasznosuló szennyvíziszapnál határértéket kell bevezetni a nitrogén-, a foszfor- és az ideganyag-tartalomra, a fogyasztásra szánt szántóföldi növények esetében, valamint rekreációs területeken (tehát például sportpályákon, parkokban) és a kiskertekben pedig még kezelt (komposztált) iszapot sem szabad felhasználni. Ugyanez vonatkozik a víznyerő művek védőterületeire is.

Magyarországon hasonlóan kidolgozott szabályrendszer még nincs, a probléma viszont létezik. Ezt jelzi, hogy a napokban üzembe helyezett budapesti szennyvíztisztító építése is a szennyvíziszap-kezelés megoldatlansága miatt húzódott ilyen sokáig. A budapesti vécék szárazanyag-tartalmából végül is komposzt és biogáz lesz, ám az előbbinek - mint láttuk - korlátozottak a felhasználási lehetőségei. Az utóbbi gyártásánál pedig hígtrágya is keletkezik, ami ugyancsak veszélyes hulladék, és szintén kezdeni kellene vele valamit.