A hold ragyog. A felpuffadt

házak világítanak.

Mint egy konyharuhába

a mosogatóvíz

és a kihűlt zsír szaga,

a lomb közé

berágja magát a sötétség.

Nevetve hempereg

az országút menti réten

a menyasszony.

Kihunyt a képzelet

és megvakult az álom.

Többé nem jönnek

velünk tarka árnyak,

nem várnak régi városok,

fogadók, levendula illatú ágyak.

A sötét tavon csónak,

vörös lámpás.

Talán megöltek és a vízbe

dobtak valakit.

Minden mozdulatlan,

ahogyan a halottak

személyes holmija merevedik meg,

s válik törékennyé hirtelen.

Babiczky Tibor (1980)

Legutóbbi könyve, a Levegővétel,

2007-ben jelent meg az Alexandránál.