Eszter igazi, rendes asszony,

Eszter jámbor és istenfélő,

A világban, mint egy apáca,

Az ágyban meg akár egy kéjnő.

Eszter nem beszél, csak ha kérdik,

Lepelbe bújva teste-lelke,

Eszter nemet még sosem mondott,

Nem sejti senki, mi van benne.

Eszterben belül nincsen semmi,

Eszter üres lett, mint a méhe,

Ahányszor újabb gyereket szült,

Azt is a férj dicsőségére.

Eszter a lányát is tanítja

Lapulni csöndben, semmi másra,

Eszter kipereg, mint a magvak,

Eszter készül a meghalásra.

Akkor majd Eszter meztelen lesz,

Csak önmaga, kilép a fénybe,

És akkor Eszter elkezdődik,

Mikor már azt hiszik, hogy vége.

Kiss Judit Ágnes (1973)

Déry Tibor-díjas. Legutóbbi verseskönyve Nincs új üzenet címmel 2007-ben jelent meg a Norannál.