A cégek zömét súlyosan érinti a válság: a DGS tanácsadó cég és a Figyelő közös felmérésében mindössze tíz százalék volt azok aránya, amelyek sértetlennek mondták piaci pozícióikat. A kutatás első eredményeit - amelyben több mint 300 cég első számú vezetője, illetve hr-menedzsere vett részt - tegnap ismertették a Változó szerepek, változó környezetben címmel rendezett konferencián.

Dara Pétert, a DGS ügyvezetőjét elsősorban az lepte meg, hogy az emberierőforrás- menedzserek harmada nem hisz abban, hogy szerepe lehet a kilábalásban, miközben az általuk említett gyógymódok mindegyike a munkatársak teljesítményének javításához kötődik.

Lehet, hogy saját lehetőségeiket azért is becsülik le, mert valamifajta sorscsapásként élik meg a válságot. A válaszolók több mint harmada - a belső okok firtatásakor - úgy gondolta, hogy cégük tevékenységének semmiféle szerepe nincs az eredményesség romlásában. A nehézségeket a vezetők több mint nyolctizede - a külső okokat sorolva - a piaci helyzet, illetve a gazdasági környezet romlásának számlájára írta, és alig ötödük gondolta úgy, hogy az új versenytársak, illetve új termékek megjelenése veszélyezteti pozíciójukat. Tegyük hozzá, a vállalkozások zöme azért jó néhány intézkedést bevetett már a túlélés érdekében: alig két százalék mondta, hogy eddig nem tett semmit, és hét százalékuk tart még csak a válság felismerésénél.

A kilábalásra tett intézkedéseknél pedig valóban az eszközök széles skáláját sorolták fel a felmérésben résztvevők. A leghatékonyabbnak remélt módszer a költségcsökkentés, ezzel a cégek háromnegyede él, és a "racionalizálástól" hattizedük vár eredményt. Üzleti terveinek átdolgozására a vállalatok négytizede kényszerült és ötödük készített válságtervet, míg a fejlesztések felgyorsításával is több, mint ötödük számol. A vezetők a jelek szerint biztosak abban, hogy végül is a legrosszabbtól megmenekülnek. A válság kimenetelét firtató kérdésre ugyanis, mindössze egy százalék válaszolta: várhatóan megszűnik a cég, és öt százalék, hogy zsugorodik. A viszonylagos többség - 42 százalék - gondolta, hogy a vállalkozás új pályára áll, és negyedük szerint egy alapos átszervezés követi a nehéz időket. A menedzserek fele úgy vélte, biztos a pozíciója, míg harmaduk állította, bármelyik nap ő is lapátra kerülhet.

Az elmúlt egy évben a cégek jó részénél a munkatársak minőségi cseréje lezajlott - az elbocsátások mellett folyamatosan vettek fel új embereket is -, és e téren elkezdődik a stabilizáció időszaka. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az alkalmazottak túl vannak a szűk esztendőkön. Bár a vállalkozások háromnegyede a közeljövőben már sem a felsőfokú végzettségűek, sem a fizikai munkavállalók létszámában nem tervez változást, még mindig ötödük jelezte, hogy várhatóak elbocsátások, és tizedük készül csoportos leépítésre. A cégek majd felénél szándékoznak a következő hat hónapban a munkaidőt csökkenteni, illetve rövidített munkahetet bevezetni, míg több vállalkozásnál egyszerűen csökkentik a fizetéseket vagy fizetés nélküli szabadságra küldik az embereket.

Pedig a válság átvészelésére aligha kínálkozik más erőforrás, mint az ott dolgozók képességeinek jobb kihasználása - legalábbis ez derül ki azokból a válaszokból, amelyek a hatékonyság, a versenyképesség javítására vonatkoznak. A vezetők jó része ugyanis abból indul ki, hogy a teljesítmény-menedzsment szisztémájának átalakítása, a "hozzáadott érték" elismerése, a munkakörök újragondolása a válságkezelés sarkalatos kérdése. Hasonló hangsúllyal jelenik a készségfejlesztés, a karriertervezés vagy éppen a költségtudatosság fokozása. Mindez pedig elkötelezett és jól motivált munkatársak nélkül aligha érhető el.