A norvég energiafelhasználás a XIX. század óta áramközpontú. Akkor kezdtek termelni a Skandináv-hegység nagy esésű folyóira telepített, télen is üzemképes vízerőművek, az egész országot ellátva olcsó energiával. Az egymást egészen a XX. század második feléig követő erőmű-építési hullámoknak két következménye lett: megjelent az áramra támaszkodó ipar (alumíniumgyártás, elektrokémia, metallurgia), a lakások pedig ráálltak a villamos fűtésre. Ennek speciális, a fajlagos áramdíjak csökkenésével világszerte terjedőben lévő formája az elektromos fűtőpanel, amely ugyanolyan kényelmes, jól szabályozható és magas hatásfokú, mint a központi fűtés, de (mivel nem kell hozzá bojler és csővezeték) olcsóbban telepíthető.

Az áramhasználat túlsúlyán az olaj- és gázlelőhelyek felfedezése sem változtatott érdemben: a kitermelés a 60-as évek végén megkezdődött, és 75-től az ország jelentős exportőrré is vált, de például a családi házakig eljutó gázhálózat ötlete komolyan sosem merült fel. Igaz, az első olajválságig a kőolajnak is szerepe volt a villamos áram előállításában, ám itt a fejlődésnek az olaj árának emelkedése, illetve a környezetvédelmi problémák megjelenése véget vetett.

Az utóbbi években megfigyelhető ugyan az árammal fűtött otthonok (jelenleg 80 százalék fölötti) arányának folyamatos csökkenése, ám a visszaesés lassú és kismértékű. Az alternatívát egyrészt a távfűtés, másrészt a geotermikus energia és a biomassza jelenti (technológiai okokból mindegyikhez szükség van áramra is). A biomasszán itt alapvetően a tűzifa értendő, amely 200 éve még szinte kizárólagos energiaforrásnak számított, ma pedig újra hódít, de már újfajta, magas hatásfokú kazánokban. Lassan előtérbe kerülnek ugyanakkor az olyan alternatív megoldások, mint az ár-apály energia, a hullámenergia vagy a szélenergia.

A háztartásokban felhasznált áram döntően ma is vízerőművekből származik. Jelenleg a norvég vízenergia-kapacitás mintegy háromnegyede van kihasználva, ami a gyakorlatban anynyit jelent, hogy szinte minden folyón működik egy vagy több vízerőmű.

A vízi energiaforrások hasznosítása hatósági engedélyezéshez van kötve. Az áramtermelő szektor - szintén a történelmi hagyományok miatt - meglehetősen szétaprózott: rengeteg a családi, illetve magánkézben lévő, vagy éppen szövetkezeti, illetve önkormányzati tulajdonban álló kicsi, csupán a helyi ipar és a lakosság igényeit kielégítő erőmű. A vízből nyert áram környezeti és egyéb költségeivel egyelőre semelyik másik áramtermelési mód nem tud versenyezni: jelentősebb erőmű utoljára a 60-as évek végén épült, vagyis az amortizációs periódus már lezárult - a létesítmények úgyszólván ingyen termelik a tiszta és sokoldalú villamos energiát.

Magyar vélemény a villanyfűtésről

Az áramot nem éri meg fűtésre használni - Magyarországon erről senkit nem kell meggyőzni. Ugyanakkor - ahogyan az egy 90 négyzetméteres, norvég hősugárzó panelekkel fűtött otthon tulajdonosának tapasztalataiból kiderül - a villanyfűtés drágasága nagyon is relatív, és számos forintosítható extrával párosul.

Nincs benne mozgó alkatrész. Nem ad ki semmilyen hangot, nincs benne folyadék, nem bugyborékol stb. Semmilyen karbantartást nem igényel.

Ha házépítésnél betervezed, és a villanyszerelő a panel helyére elvezeti a vezetéket a falban, akkor nincs a házadban semmilyen látható vezeték, drót, cső stb. (és nincs kazán se).

Kb. 10 percig tart beépíteni (elektromosan bekötöd, és felcsavarozod a falra a panelt).

Fő különbség a gázhoz képest: sokkal kisebb az egyszeri bekerülési költsége, viszont drágább lesz a rezsi, amit fizetsz havonta (a gázár emelkedésével egyre kisebb a különbség, az áram nem emelkedik olyan mértékben). Nagyon sok év alatt nyer csak a gáz, de érdemes gondolni az orosz-ukrán gázvitára is.

Takarításnál két egyszerű "kapcsolót" kioldasz, és az egész panelt meg tudod dönteni (az alja marad a helyén, a felső része megdől). Szépen letörlöd a port mögötte, és kész.

Pofonegyszerűen programozható. A vezérlőegységen van egy hőmérsékleti skála két állítható pöcökkel. Beállítom az egyik pöcköt 17 fokra, a másikat 22 fokra. Utána egy tekerőgombbal kiválasztom mondjuk a hatos programot. Ezek után reggel 5 és 8 között, illetve este 6 és 11 között 22 fokra fűt, minden más időben 17 fokot tart. Tudja, hogy mikor van hétvége, akkor egész nap 22 fokot fűt. Az egészhez csak meg kell adni neki a dátumot és a pontos időt. Úgy variálod, ahogy akarod.

A fentiek szerint minden egyes szobát külön-külön be tudsz állítani.

A vezérlőegység a panelből egyetlen mozdulattal kiemelhető, tehát ha veszel egy "buta, sima egyszerű" modellt, majd később, amikor van pénzed, megveszed az okosabb vezérlőegységet, akkor te magad otthon 2 perc alatt ki tudod cserélni, a régi egység árát pedig a forgalmazó beleszámolja az új árába.

Van egy mobillal vezérelhető egységtípus is. Ez elég drága (nekünk nincs) de olyanokat is tud például, hogy ha 6-kor elindulsz haza a munkából, akkor küldesz neki egy SMS-t, amiben utasítod, hogy hány fokra kezdjen fűteni... és mire hazaérsz, pont meleg van.

37 ezer a villanyszámlánk átalányban (nyáron is), 90 nm-es a házunk, de vedd figyelembe, hogy ebben minden benne van (hűtő-mosogató-mosógép-tévé-pc stb.) és emellett már csak vízdijat fizetünk.

Az lenne az igazi, ha a tetőt telepakolnánk napelemmel, és megtermelnénk magunknak az áramot hozzá. Úgy számolom, hogy ehhez kb. 7 milliót kellene beruházni, de onnantól kezdve nem nagyon érdekelne az energiaárak alakulása...