hidrogénüzemű gépkocsikat fejlesztő autógyárak kivétel nélkül Norvégiába járnak tesztelni. Ez ugyanis az egyetlen hely a világon, ahol a normál, hétköznapi közúti közlekedésben lehet kipróbálni, hogyan is működik az egyik leginkább környezetkímélőnek tűnő, de az előnyöket számos gyakorlati nyűggel kompenzáló üzemanyag. Az Oslo és Stavanger közötti, 570 kilométeres autópálya-szakasz mentén olyan töltőállomások sorakoznak, amelyeken többfélre autótípus hidrogénnel történő feltankolása is megoldható. A környezetre valóban kevéssé ártalmas - kipufogógázként vízgőzt termelő - hidrogénhajtás terjedésének egyik legfőbb gátja az egységes szabványok hiánya. Az eddig kifejlesztett megoldásokhoz különféle nyomású, hőmérsékletű gázra van szükség, emellett a feltöltés tempója is eltérő. Kísérletezni viszont csak úgy lehet, ha több alternatívát tudunk összehasonlítani, ezért ilyen sokoldalú a hidrogénországút. Maga az infrastruktúra egy nagyobb, a hidrogénüzem összes aspektusát vizsgáló program része. A HyNor projektben mintegy félszáz szereplő működik együtt: állami és önkormányzati hatóságok, felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek és magánvállalkozások.

Hasonló projekteken másutt - például Japánban, illetve Kaliforniában - is dolgoznak, de egyik sincs ennyire előrehaladott állapotban. Hogy miért pont Norvégia vezeti a mezőnyt, annak számos magyarázata van: az alternatív energiahordozókkal kapcsolatos K+F terén itt a legnagyobb a kapacitás (annak köszönhetően, hogy jut rá pénz az olaj- és gázbevételekből, van hozzá elkötelezettség és társadalmi támogatás is), ráadásul rendelkezésre áll a szétszórt, alacsony működési költségű áramtermelő rendszer is, amelyre a hidrogén előállítása alapítható. A hidrogéngázt ugyanis üzemi méretekben csak ott lehet gazdaságosan gyártani, ahol viszonylag olcsó, nagy mennyiségű, helyben termelt áram tudja szolgálni a gyártást. Ilyen hely pedig nem sok akad a világban. Elméletileg a napenergia segítségével a tengervízből előállított hidrogén gyártása lenne a leghatékonyabb, ezzel a módszerrel azonban még csak kísérleteznek. A gyakorlatban a norvég módszer - amelyben a vízi erőművekben előállított áram minimális szállítási veszteséggel jut el a gázkészítés helyére - számít a legjobb hatásfokú "nagyüzemi" technológiának.

A kutakat a StatoilHydro vállalat (a norvég földgáz- és kőolajmezők legnagyobb, állami kézben lévő kitermelője) hozta létre, ez a cég a HyNor projekt egyik kulcsszereplője is. Az autógyárak közül a japán Mazda szállt be először az együttműködésbe, és ez az első vállalat, amely már valódi, autós-újságírók részvételével szervezett autótesztet is tartott a hidrogénországúton. A sztrádán azonban nem csak a gyári tesztautók futnak: a HyNor harminc Mazda RX-8 Hydrogen RE járművet vásárolt 2008 nyarán, és ezek azóta is ott közlekednek, folyamatosan termelve az adatokat és a gyakorlati tapasztalatokat.

A hidrogéngyártás és -tárolás terén jelentkező hátrányok az innovációs erőfeszítések révén folyamatosan csökkennek, az energiahatékonyságban azonban még akad komoly buktató: a hidrogén elégetésekor (ugyanúgy, mint ha benzint vagy gázolajat használunk) rengeteg energia pazarolódik el hő formájában. Az üzemanyagcellás típusoknál ez a probléma nem jelentkezik, azok viszont sokkal drágábbak, mint a belső égésű hidrogénmotorok. Hogy melyik technológia lesz a befutó, az valószínűleg nem a tervezőirodákban, hanem az országúti teszteken fog eldőlni - talán éppen itt, Oslo és Stavanger között.

Hátrányok és előnyök

A problémásnak kikiáltott (csak cseppfolyós állapotban, tehát nagy nyomáson vagy nagyon alacsony hőmérsékleten a tankba tölthető) hidrogénnek akadnak előnyei is. Például sokkal gyorsabban feltölthető a hidrogéntank, mint egy nagy kapacitású akkumulátor, és a gáznemű üzemanyag kisebb átalakításokkal akár a hagyományos belső égésű motorokban is használható. Különösen igaz ez az ún. Wankel-motorokra, amelyeknek a Mazda a legnagyobb gyártója - a Wankelekben kisebb az öngyulladás veszélye, és a megfelelő elegyű hidrogén-levegő keveréket is könnyebb előállítani, mint a "jelző nélküli" benzines motorok átalakított változataiban.