Ahogy önmagát körbeássa

Ahogy önmagát körbeássa,

s vár a kirekesztett világra,

hogy jön majd, kérleli, "dörömböl",

kiráncigálja a gödörből.

Ahogy a világ, "az is ember",

tudomásul veszi, hogy nem kell,

mégis ott marad, figyel, készül,

és elviszi a balhét végül.

Ahogy mintha a világ volna,

bedolgozza magát a porba,

s keresgéled a tanulságot,

de nem találod, csak az ásót.

Bertók László (1935) Kossuth-díjas. Legutóbbi kötete Hangyák vonulnak címmel 2007-ben jelent meg a

Magvetőnél.

A fehér ember

"Mielőtt még itt is, ott is

Dárdahegyre tűznék:

A fehér ember

Visszavonul innen is, onnan is."

Ez az ember tévénéző.

Párizs-Dakar-függő, csakhogy ellendrukker.

Ha törlik a Dakart, neki az az öröm.

Repesve üdvözli a hírt,

Hogy idén nem tudják garantálni

A versenyzők biztonságát Mauritániában.

Ujjong az információ birtokában,

Hogy sivatagi terroristák támadást

Helyeztek kilátásba a mezőny ellen.

Ennek az embernek

Ez az egyetlen öröme, a törlés

Tudomásulvétele. Piros betűs napja ez lett,

Dörzsölgeti a tenyerét.

Kinyilvánítja, hogy "A legbutább

Erőfitogtatás a földön

Éppen a Párizs-Dakar.

A dölyf netovábbja

Ez a pökhendi benzinpazarlás.

A fehér ember elsöprő fölényét

Idén nem tudják bizonyítani."

Ha törlik a Dakart,

Ez az ember

Pezsgőt bont, örömünnepet ül.

Azelőtt, fiatalon versenyzett

(Gokart, 800 köbcentis motor

És illegális gyorsulás az éjszakai főúton).

A plazma előtt duzzog, ennyi maradt.

"Mielőtt még itt is, ott is

Dárdahegyre tűznék:

A fehér ember

Visszavonul innen is, onnan is."

Térey János (1970). A Magyar Köztársasági  Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje. Legutóbbi könyve

Asztalizene címmel 2008-ban jelent meg a Magvetőnél.

Duna

ebbe a folyóba valaha embereket lőttek.

el sem hiszem. mintha azt magyarázná valaki,

nincsen Isten.

de hát ez a Dunapart, nem egy Isten.

arra gondolok, ha az ablakból a vízre,

harmadik emeleti lakásomból a vízre,

mondjuk az éjszaka közepén kinéznék,

arra gondolok, hogy arra gondolnék,

ebbe a vízbe embereket lőttek,

a cipőjüket levetették, ennyivel jobb

nem a víz mellett lakom, tegnap például

a zsidó múzeumban, éjszaka, az egyik

szobor tekintete olyan volt, mint aki

felelősségre akarna vonni, és nem tudom, miért,

magamban mondogattam hosszan a szemébe nézve,

nem, azt hiszem, ez tényleg nem én voltam,

Zita közben a falra rakott diplomata életrajzokat nézte,

remélem, nincsenek elfelejtett tévedéseim, amikhez,

és amikért hozzájárulok,

ennyiben jobb, hogy nem a víz mellett lakom,

és nincs sötét folyóra néző ablakom.

Ayhan Gökhan (1986). Kötete még nincs.