Egy évvel ezelőtt az oroszországi állami médiumok tabuként kezelték a válság szót, néhány regionális vezető írásban is utasította beoszottjait a kifejezés kerülésére nyilatkozataikban. Azután a tavaly márciusban a Putyin támogatásával államfői székbe került Dmitrij Medvegyev a novemberi elnöki beszédében már "nehézségek" helyett "válságot" említett, kijelentve, hogy annak elkerülésére "minden rubelt ésszel kell elkölteni".

Ez azonban nem sikerült: a 2009-es költségvetés első verziója tudomást sem vett a krízisről, 95 dolláros olajárral kalkulált, miközben az ár a büdzsé elfogadásának pillanatában 51 dolláron állt. Ennek megfelelően a költségvetés bevételeinek felét adó földgázexportból 4,7 trillió rubelre (novemberi árfolyamon 195 milliárd dollárra) és a bruttó hazai termékhez (GDP) mérten 3,7 százalékos költségvetési többletre számított, 24 rubeles dollárárfolyam mellett. Március végéig tartott, mire új, realistább költségvetés született: a prognosztizált olajár 41 dollár, a földgázexport bevétele 2,1 milliárd dollár lett, a többlet helyett 7,4 százalékos hiányt és 36 rubeles dollárárfolyamot jelöltek meg célként. (Ez jelenleg 31 rubel, a kőolaj ára 70 dollár körül mozog.) Az új költségvetés bevételi oldalán 10,9 trillió rubel helyett már csak 6,7 trillió állt.

A hiányt (a bevételi oldalt 45 százalékkal haladja meg a kiadási) a mindent megoldó tartalékalapból kívánta fedezni a kormány, ám az első fél évben a tartalékok harmadát, 200 milliárd dollárt csak a rubel árfolyamának védelmére költötték el úgy, hogy az orosz fizetőeszköz így is 50 százalékot veszített az értékéből. Nem vezettek érdemi eredményre a kiválasztott bankoknak nyújtott, a hitelpiac beindítására szánt összegek sem, mivel azokon a bankok - számolva a rubel további esésével - javarészt dollárt vettek, így el sem jutottak a hitelekre váró cégekig. Az orosz tőzsdeindex egy év alatt háromnegyedével csökkent ahhoz a szinthez képest is, amit Putyin egy éve még alulértékeltnek vélt.

Az orosz vezetés kizárólag az Egyesült Államokat okolja a válságért, noha az elmúlt tíz évben érdemben semmit nem tett azért, hogy módosítson az egy lábon álló, alapvetően földgáz- és kőolajexportra épülő gazdaság szerkezetén, amelynek növekedését csak az energiahordozók világpiaci árának tavaly nyárig tartó emelkedése biztosította. Ennek megfelelően a zuhanás is kirívó mértékű, Medvegyev szavai szerint a GDP legalább 8,5 százalékos csökkenése várható az év végéig. A tavaly 4,7 millió munkanélküli száma 2010-ig tízmillióra nőhet a 143 millió lakosú országban.

- Több mint 6 milliárd dollárról mondott le a költségvetés, amikor Putyin javaslatára csökkentették a kőolaj exportvámját, amivel a kormányfő a Kremlhez közelálló oligarchákat segítette - áll Borsz Nyemcov egykori kormányfőhelyettes és Vlagyimir Milov korábbi energetikai miniszterhelyettes elemzésében, további káros példaként említve az állami Rosznyeftynek nyújtott 4,6 milliárd és a Norilszkij Nikkelt irányító Oleg Deripaszkának biztosított 4,5 milliárd dolláros hitelt. Igaz, a tavaly még a leggazdagabb oroszként számon tartott milliárdos, pontosabban szólva annak "pénztárcája" a világválság szimbóluma is lehetne: vagyonát a Finansz orosz gazdasági lap a tavalyi 40 milliárd után idén "csak" 4,9 milliárd dollárra becsülte. (Igaz, az amerikai Forbes magazin szerint 28,6 milliárd dolláros vagyon olvadt 3,5 milliárdra.) A Bazovij Element holding alumíniumiparban, építőiparban, biztosítási üzletben, bankokban érdekelt tulajdonosa 14 milliárd dolláros adóssága miatt mára számos cége mellett elvesztette a befolyását a Norilszkij Nikkel fölött is, amelynek jelzálog alatt lévő részvényei az orosz Külkereskedelmi Bankhoz kerültek.

Deripaszka befolyásának csökkenését mutatta nyilvános megaláztatása is. Júniusban Putyin egy gyárlátogatáson nyilvánosan utasította a milliárdost, hogy a februárban leállt timföldgyára és az emiatt szintén leállásra kényszerült két további cég között hónapok óta húzódó vitát lezáró szerződést azonnal írja alá - tollát lazán a dokumentumra ejtve. ("A tollat azért adja viszsza" - Putyin mondata szállóigévé vált.)

Az operatívan intézkedő, keménykezű Putyin képét erősíteni hivatott történet azonban jól mutatta azt is, hogy az orosz vezetésnek nincs határozott elképzelése a válság rendszerszintű megakadályozására. Ezt a kettősséget igazolta nem sokkal később Putyin áruházi vizitje is, ahol a virsli árát sokalló kormányfő reakciójára a vezetőség azonnal csökkentést ígért.

Az ehhez hasonló PR-akciókat a lakosság sem tartja meggyőzőnek. A Levadacentr közvélemény-kutató intézet 1600 fős augusztusi felmérése alapján a választók 54 százaléka közepesre minősítette a kormány krízissel szembeni erőfeszítéseit, 37 százalékuk elégtelennek. Csupán 6 százalékuk volt elégedett az intézkedésekkel. Sokat mondó, hogy a megkérdezettek 36 százaléka a kormányt, 17 százaléka pedig név szerint Putyint tette felelőssé a kialakult helyzetért, ami különösen sok annak fényében, hogy a korábbi felmérések alapján az elnöksége után kormányfőként is egyértelműen Oroszország vezetőjének tekintett Putyin tetszési indexe folyamatosan meghaladta a 75 százalékot.

Moszkva, 2009. szeptember