- Remélem, javult az állapota. Hogy van?

- Sírhatnékosan! Mert a gyógyulásomat egy szegény malac bánja, amelyiknek az ereit beépítették a szívem köré, és ugye, ettől már nem ízlik annyira a disznóhús! Mondjuk, jobban örültem volna, ha egy olyan kis ketyerét építenek belém, amilyen például az iPod, mert akkor most a szívemmel ötvenezer slágert le tudnék tölteni! Na, de inkább befogom a számat, mert sokkal rosszabbul is végezhettem volna. Minden napnak örülök. Meghaltam és újraszülettem!

- Új filmje is ehhez a témához köti: egy tanárról szól, aki mindenáron takargatja, hogy sikertelen fia zavaros körülmények között vetett véget az életének.

- Sokunknak meg kell járni a poklok poklát, mire hajlandók vagyunk szembenézni a tényekkel. Ez a fickó is körömszakadtáig védte a fiát, aztán egyszer csak megelégelte saját hazudozását és beismerte, hogy utálta a fia ügyeit, de a fiát imádta. Dicséretére váljon a film írójának, a tulajdon bátyja temetésén leintette a papot, átvette a szót, és a gyászoló közönség füle hallatára közölte, nem igaz, hogy az a drága Tommy szerette az állatokat. Lelőni szerette őket! Mire az egész templom állva tapsolt, hogy végre valaki ki merte mondani az őszinte szót.

- Márpedig úgy tartják, halottakról vagy jót, vagy semmit. Nem lehetne a módszert alkalmazni az élőkre is?

- Biztosan forradalmasítaná a szakmánkat, bár lássa be, teljesen szürreális. Mondjuk, nekem nem annyira, mert a mai napig meleg szívvel emlékszem a töritanáromra, aki megértette velem, hogy a történelem színtiszta fekete komédia. Meg a tornatanáromra, akitől megtanultam, hogy a sport nem az izmaimat fejleszti, hanem a lelkemet. Bicajozni azért jó, mert ahogy átadod magad a magányos kerekezésnek, teljesen kikapcsol az agyad. Szerencse egy olyan tanár, aki így inspirál egy gyereket. Ilyen ma már nincs is, mert nem csak az amerikai egészségügyre nem jut pénz, a közoktatásra sem. A honvédelemre, arra bezzeg igen! Meg arra, hogy az amerikai fegyverviselők egyesülete kiabáljon, hogy minden kölyöknek joga van fegyvert vásárolni. Hát ennyit a mai közoktatásról. Még jó, hogy nekem volt egy-két jó tanárom.

- Úgy ömlik magából a panasz, mintha nem támogatta volna személyesen is Obamát.

- Nem rá panaszkodom, hanem arra, amiben élünk. Minden mozog, nincs mibe kapaszkodni. Mikor a szívemet operálták, egy kicsit eljátszadoztam a gondolattal, hová jutott az amerikai egészségbiztosítás. Még az is eszembe jutott, talán kihúzna minket a csávából, ha a lejárt szerveinkkel is kereskednénk, nemcsak azzal, ami egészséges. Mennyit adnának például egy bekrepált szívért? Az amerikai álomnak vége, de álmodni továbbra is muszáj, mert a kíváncsiság, a fantázia tartja életben az embert. Csak rettentő nehéz, mert egyre körülményesebb eligazodni ebben a zavaros internetes világban, ahol az emberek még szeretkezés közben is twittereznek. Az álmok tágítják a határokat, új kapukat nyitnak. Ebben élünk most. Olyan, mintha az egész ország elvonón lenne, és most térne magához nyolc év totális kábulatból, a világ meg csak ámul-bámul, hogy jé, az amerikaiak elkezdtek eszmélni! Még fekete elnököt is választottak maguknak, az Obamát, ami kenyaiul azt jelenti, Kennedy! Átmeneti időket élünk, fene tudja, mi jön ki belőle, de legalább elmozdultunk a holtpontról.

- Kételyei, gondolom, annak is betudhatók, hogy az édesapja Detroitban, az autóiparban dolgozott.

- Na látja, annak például vége! Ha az olajmultikkal húzatnánk ki a csávából az autóipart, olyan volna, mintha a kábítószer-kereskedőket vennénk rá, hogy finanszírozzák az elvonókat. Az apám még idejében kiszállt, mert azt mondta, Amerika már nem gyárt jó kocsit, szart meg minek áruljak? És szépen nyugdíjba ment. Nekem meg mi maradt? Egy behemót Land Rover, amit idén ősszel le fogok cserélni egy elektromos meghajtású kocsira. Csak otthon ne hagyjam a kábelt, és legyen, aki megengedi, hogy használjam az áramot!

- Szüksége lesz rá, mert hamarosan újra országos turnéra indul. Milyen gondolatokat készül megosztani a közönséggel?

- Legalább öt percet szánok a piálásomra, pontosabban arra a teóriámra, hogy a nézők miként tudják megállapítani, ki az igazi alkoholista. Ha valaki azt mondja, ne igyál, hanem vedd be ezt a pirulát, ettől is berúgsz, és az illető rávágja, nem kaphatnék esetleg kettőt, akkor tudod, kivel van dolgod. Hosszasan fogom taglalni a szívműtétemet, mert a tetszhalálom csontra rájátszik arra a traumára, amit Amerika most megél, mert tulajdonképpen mindannyian a halál torkából kapaszkodunk vissza. A jó hír az, hogy legalább mesterséges lélegeztetésre nincs már szükségünk, magunktól is kapunk levegőt. És interaktív show-t csinálok, mert hallani akarom, hogy az ország legporosabb sarkában Átlag Joe hogyan sírja el magát, mikor a nyugdíjasok tb-jéről van szó. Tudni akarom, mit gondol az ország, mi fáj az embereknek. Ahova csak lehet, elmegyek, sehol nem csinálom és nem mondom ugyanazt, mert a nagyvárosi amerikaiak egész mások, mint a vidékiek. Nekem legalább olyan izgalmas és tanulságos lesz ez a turné, mint a közönségnek.

- A családjáról is beszélni fog? A válásról? A gyerekeiről?

- Hát persze, nincsenek titkaim. A világ legjobb apukájának ugyan nem titulálnám magam, de mentségemre legyen mondva, napról napra fejlődök. Abban az időszakomban, amikor piáltam, nagyon szégyelltem magam a gyerekek előtt. A szívműtétem pedig alaposan fejbe kólintott, mármint az, hogy esetleg mégsem vagyok halhatatlan. Az említett filmben van egy mondat, ami ellen nincs apelláta. Hogy egy dolog egyedül lenni, de milyen más, ha valaki azok között érzi magányosnak magát, akik amúgy számítanak neki. Ma is gyakran összeszorul a szívem, de már legalább odáig eljutottam, hogy képes vagyok kapcsolatot teremteni a környezetemmel, még ha elemi szinten is. El se tudja képzelni, mennyire szerettem volna a fiam barátja lenni, nem csak az apja! Ma már belátom, ennek én voltam a legnagyobb akadálya. Tudja, a csökevényes fejlődés volt az oka. Nem az övé - az enyém.

- Azzal menti föl magát, hogy ebből is viccet csinál?

- Egyet jegyezzen meg: lehet, hogy ég és föld között lebegek, de soha nem vágom ki a biztosítékot, és soha nem zuhanok össze. Feltöltött állapotban ömlik belőlem a szó, de ha kifújtam, csak ülök, és figyelem az embereket, mert azzal tanulok és töltekezem. És ha az őszinte véleményemre kíváncsi, sokkal szívesebben vagyok megfigyelő, mint játékos.

Hollywood, 2009. szeptember