Hazaérsz, fáradt vagy,

ledobsz valamit,

aztán fel,

a gázon kevered az ételt,

s nem is sejted,

hogy a fényed

épp a Gangeszbe ejtem,

egy csónakból Benaresben

este, s a homlokomra

kenek pár cseppet

a vízből.

Nem tudom,

milyen isten nevében,

emberek táncolnak

a part közelében,

s szemben velem

egy kövön,

az angol lány, akivel

még a vonaton futottam

össze.

Én láthatom őt,

ő nem láthat engem,

hisz épp az imént

eresztettem a fényed

a Gangesz vizébe,

s most a csónakon

ülök teljesen

sötétben.

A hajós valamit mond,

nem értem,

de elcsendesedett,

mikor a pénzhez értem.

Aztán újra beszélt,

talán a bankjegy kevés lett,

s nem hagyja, hogy nézzem,

hogy úszik el a fényed,

ki a sötétből,

bele a sötétbe.

Háy János (1960) Artisjus irodalmi díjas.

Legutóbbi könyve Egymáshoz tartozók

címmel idén jelent meg a Palatinusnál.