Reggel a faluban. Az éjszakai kutyaugatás

elül, a napfényre verebek és traktorok

riadnak föl, zajt csap mindegyik

a maga módján. A takarékpénztár

előtt sorakozni kezdenek a segélyre

várók. Szamárordítás, biciklicsengő.

Falu a reggelben. A fény átrendez

mindent, a titokzatosság kialszik,

a félelem még meg tud húzódni egy

városi vendég álmában. A nappali

kutyaszuszogás nem hallható.

Kis segítség már nem elég.

Eltűnő házak a délelőttben. Valami

énekesmadár gépfegyversorozatot

zúdít a csőréből a kútra. A várakozók

egy temetésről beszélgetnek, nem

mondom, hogy irigyen, de fölriadok

rá, és már nem tudok visszaaludni.

Vörös István (1964) József Attila-díjas.

Legutóbbi könyve a vörös istván gép vándorévei

címmel idén jelent meg a Jelenkornál.