Sam Revell: Rejtett Világ

A Rejtett Világ szerzője nagy nyelvi fantáziával teremti újjá az igénytelen tucatlektűrök nyelvi világát: az elbeszélő kizárólag a legelkoptatottabb kliséket képes és hajlandó használni; a közhelyes fordulatok gátlástalan halmozásával olykor már-már költői magasságokba emeli a szöveget. "David csókja úgy robog át rajtam, mint egy régen várt csoda."

Aztán szépen lassan a recenzens arcára fagyott a mosoly. A Rejtett Világ tréfának kicsit vaskos lenne: négyszáz sűrűn szedett oldalon keresztül hömpölyög a tökéletesen szerkesztetlen szöveg. A regénynek nincsenek fordulópontjai, mint ahogy csúcspontja sincs, az információadagolás a kezdetlegesnél is kezdetlegesebb, a színtelen-szagtalan papírmasé-figurákat mozgató cselekményre húsz oldal távlatából is képtelenség visszaemlékezni, az egyes jelenetek bármelyik ponton elkezdődhetnének és véget érhetnének. A Sam Revell álnéven jelentkező szerző nem csupán eljátssza, hogy dilettáns: őszintén, kételytelenül belefeledkezik az írásba (írom regény, ahogy jön) - nem törődve azzal, hogy ami "belülről", tehát a saját írói képességeit próbálgató szerző perspektívájából élvezetes és izgalmas kísérlet, az "kívülről", tehát a széles olvasóközönség perspektívájából adott esetben bántó dilettantizmusként tűnik fel.

És ezen a ponton a recenzenst elöntötte a harag. Ahogy a Rejtett Világ elbeszélője fogalmaz: "A felháborodás egy vulkán erejével tört elő belőlem, és legalább olyan hangosan." A kötet igen jó helyen, az Athenaeum Kiadónál jelent meg, s ha hihetünk az impresszumnak, a felelős szerkesztői teendőket Király Levente látta el. Valóban nem akadt egyetlen ember sem a kiadóban, aki elmagyarázta volna a többieknek: hiába tűnik jó ötletnek piacra dobni Veres Katalin Mónika első regényét ("Magyarország első ökokrimije!", írhatnánk a hátlapra!), ezzel leginkább a szerzőnek ártanánk? Hogy ha már a helyesírási hibák és az elütések kijavításán túl nem szeretnénk időt és energiát áldozni a szövegre, akkor legalább ne hozzuk ilyen kínos helyzetbe szerencsétlen szerzőnket - aki nem csinált semmi roszszat, csupán nagy munkával megírt egy (jelenlegi formájában) publikálhatatlan regényt? Hogy a "könnyű" műfaj nem attól lesz könnyű, hogy profi irodalmi szerkesztők helyett a Word (vagy más szövegszerkesztő program) helyesírás-ellenőrzője végzi el a szerkesztői feladatokat?

A recenzens nem ismeri Veres Katalin Mónikát, mégis azt tanácsolja neki: semmi ne szegje kedvét, kezdjen bele a második regényébe. Amikor viszont a publikálásra kerül sor, válasszon másik álnevet. És másik kiadót.

Athenaeum, 400 oldal, 2999 forint