A kínaiak nálunk kínaiak.

Férfi a liftben - belép, félrenéz -,

ruhák között az unott eladónő,

a bóvliárusok a piacon,

vagy egy gyerek, aki már magyarul

énekelgeti a Csigabigát -

mégis nagyon más, mégis idegen.

De itt! Most engem néznek, én vagyok

a kínaiaknak a kínai,

felbámulok a felhőkarcolókra,

elkínlódom az evőeszközökkel,

nézem az írást és semmit sem értek,

szólni szeretnék, s nem tudok beszélni:

néma vagyok vagy amerikai,

ők vannak itthon, itt élnek, nevetnek,

családjuk van és társas életük,

autójuk, biciklijük, gördeszkájuk,

konyhájuk, tévéjük és ünnepük -

én vagyok messze, én vagyok magamra,

én vagyok az, aki különbözik.

Megyek a párás, forró pekingi utcán,

látom: egy család fényképezkedik

a forgatagban, nyilván vidékiek:

megilletődve állnak, anya, két gyerek,

ebben a hangos, nekik-új világban -

de most, egyszerre csak, észrevesznek.

Ámulva néznek ki a kép teréből

az itt még náluk is idegenebbre -

én nézem őket és ők engem néznek,

értetlenkedve és kíváncsian.

Saját nézésük irányát követve,

majd, ha nézik a fotóalbumot,

előhívódom emlékezetükben,

és otthontalanul, idegenül,

láthatatlanul ott leszek velük.

Szabó T. Anna (1972) József Attila-díjas.

Legutóbbi könyvét Elhagy címmel

2006-ban adta közre a Magvetőnél.