A panzióba belépve azonban őt döfték szíven, amikor a tulajdonos nekiszegezte: Fogja bírni a házvezetői munkát, hiszen már nem olyan fiatal? Mit feleljen? A panzió reggelizőhallnak kialakított előterében még egészen derék, ötven körüli asszonyságot mutatott a tükör. - Ez a legjobb kor egy házvezetőnőnek - mondta mosolyogva, mert azt azért megtanulta az Önértékesítési Mesterkurzuson, hogy az állásinterjúnál rendkívül fontos az első benyomás. Csak lazán, mintha az egész nem is volna annyira fontos a számára. A tanári állásából elküldték, svájci frankban lévő hitele felszökött, hosszú ideje sakkozni kényszerült a sárga csekkekkel. Villámgyors megoldásra van szüksége.

Nem kell görcsösen célozni, ajánlotta az Önértékesítési Mesterkurzus egyik sikerember-előadója, Verebes István. Na, ja, ő, aki a kabarébeli és a színházi karrier után még képes volt televíziós celebbé is bűvölni magát, ma már minden bizonnyal megengedheti magának, hogy ne célozzon olyan görcsösen. De mit tegyen egy földhözragadt, középkorú tanárnő, aki még biztosítási ügynökként is megbukott?

Ül a nagydarab panziótulajdonossal szemben, a keze bénán az ölében, méregetik egymást. Hiába a tanári tapasztalat, nehéz megszólalni. Kérem, én... négy gyerek, meg a háztartás..., tudom, mi az, hogy fizikai... világéletemben... Azért ez a kuncsorgás rohadtul megalázó. Mi jön számításba tulajdonképpen, amikor húsz tökéletesen hasonló női személy áll sorba a kapunál? És mindannyian egy olyan munkára vágyakoznak, ahol bruttó nyolcvanezer forintért, napi tizenhat órában, kétnapos váltásban mindig egy szál egyedül kell gondoskodni a vendégek recepciós fogadásáról, reggeliztetéséről, elbocsátásáról, a tizenkét panziószoba és a ház tisztán tartásáról, az ágyneműk mosásáról, vasalásáról. Kérem, ha nem tetszik a munkakör vagy kevesli a pénzt, köszönjük... Jaj, dehogy, beszélgessünk. Ugyan miről? Szeretném látni a szobákat. Tényleg? Ilyen kérés még nem volt. Fölösleges. Tizenkét szoba, aztán a folyosók, a közös- és mellékhelyiségek. Mit szólna ez az aranykeretes szemüveg, ha elmesélné, milyen érzés Ady istenes verseit tanítani? Igen, persze, hajnalban előkészíteni a reggelit. Egyszer kislánykorában egy nyaraláson megkérte egy szobalány, öntse ki az állott vizet a kancsóból. Akkora ambícióval lendítette, hogy csak a fogantyú maradt a kezében. Jó lenne ezt elmondani most, hadd röhögjenek egy kicsit... De hát...

Ugyan, miért is gondolta, hogy egy önértékesítő tanfolyam neki szólhat, hogy segítséget tud majd nyújtani válsághelyzetében?

"Hogyan teremts fogadókészséget a terveid, gondolataid iránt? Hogyan irányítsd mások gondolatait, hogyan használd a személyiségedet a céljaid elérése érdekében?" - ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ígért választ az Önértékesítési Mesterkurzus. Tervek? Édes Istenem, szeretném kifizetni a számláimat. A szervezők vállalták, hogy a tanfolyam "összegyűjti a meggyőzés, az érvelés, az értékesítés, és a pszichológia elméleti és gyakorlati fortélyait, szakértők előadásain és sikeres emberek életútjain keresztül prezentálja a hallgatóknak, és ezeket a fortélyokat elsajátítva a résztvevők képesek lesznek majd önmaguk menedzselésére". Ja, kérem, jól tudok angolul és németül. Na, de nincs szállodai gyakorlata... Mások mellett Vásáry Tamás zongoraművész-karmester, Verebes István színházi és televíziós személyiség, Mocsai Lajos kézilabdaedző, Zoób Kati divatcég-tulajdonos, dr. Bánáti János ügyvéd, és Novák Péter előadóművész nevével csalogatták az érdeklődőket. Csillagok, valahol egy más dimenzióban. A jó reklám megtette hatását, a sok kíváncsi és a válságtól is gyötört emberke, élete megváltását remélve, leperkálta a 65 ezer forintot.

A panziótulajdonos telefonál. Nem kér elnézést, a jelentkező az asztal másik oldalán alázatosan várakozik. Közben kattog az agya, igyekszik felmérni lehetséges munkaadóját. Arcvonásai, mozdulatai, hanglejtése alapján próbálja kitalálni, hogy a kurzuson megismert tipologizálási módszerek szerint milyen embertípusba sorolható, és milyen viselkedési taktikával érdemes közeledni hozzá. S miközben a Myers-Briggs-féle Tipológia Indikátor (MBTI), tehát az extrovertált-introvertált, érzékelő-intuitív, gondolkodó-érző, megítélő-észlelő kategóriák angol neveinek kezdőbetűit igyekszik ráragasztani, majdnem elvihogja magát. A fülében a barátnője hangja: "Ne szarozz itt a jungi eredetű pszichológiával, mondd meg neki, hogy gyönyörűen vasalod a lepedőket, b... meg. Ez az igazi meggyőzés." A kategorizálás tényleg lehetetlen. Az aszszonynak olyan érzése támad, mint amikor valaki szorgalmasan gyakorolta szülés előtt a nyomásnál és tolásnál használatos megfelelő légzést, aztán az adott pillanatban rájön, hogy a szülés valóságában ebből semmi sem alkalmazható...

Az Íróakadémia először szépírói mesterkurzust hirdetett, meglovagolva széplelkű dilettánsok vágyát, hogy közelebb kerüljenek "a tűzhöz". Aztán vérszemet kapva, bestsellerírói, dalszövegírói, reklámszövegírói, forgatókönyvírói kurzusokkal is bővítette kínálatát, majd a politikai helyzet kiéleződését érzékelve, politikai beszédírói tanfolyamot is indított, legutóbb meg, nyilván a gazdasági válságtól is inspirálva, önértékesítési kurzust szervezett. Mindegyik tanfolyamra dőlt a közönség, dőlt a lé. A házvezetőnői munkára kényszerülő tanárnő úgy gondolja, a kurzussorozat ötlete a maga nemében fenomenális. Ebből a kreatív cégtevékenységből aztán lehet tanulni, ez az igazi önértékesítés. De hogy például az Önértékesítési Mesterkurzus résztvevői, mondjuk a munka nélküli pályakezdő fiatalok vagy a mindenhol visszautasított ötvenesek a valóságban mennyire tudják hasznosítani az itt hallottakat?...

Pedig például Mocsai Lajosról kiderült, amellett, hogy remek irányítója egy sportolói gárdának, kiváló tanár és előadó is, Vásáry Tamásnak elbűvölő az egyénisége, és Novák Péter vicces sztorijaival, gesztusaival maga a tanulságos szórakoztatás. De életük valódi mélypontjaiba, a megalkuvások kényszerhelyzeteibe, a kilábalás dilemmáiba nem avatták be hallgatóikat. És így a sikeremberek titka azért mégiscsak titok maradt. A sorozat pedig nagy, vegyes masszává állt össze, leöntve pszichológiai, szervezetfejlesztési és menedzselési szakkifejezések és fogalmak tudományoskodó szószával. Tessék önállóan megemészteni és hasznosítani.

Az asszony emlékszik - van ideje elmélkedni, mert a panziótulajdonos hosszan vitázik a telefonban -, hogy sokan hangosan méltatlankodtak a kurzus kétharmada tájékán a számukra hasznosíthatatlan élettörténetek miatt. Akadtak óvoda- és iskolavezetők, akik továbbképzési kreditpontjaikat szerezték meg ebből a tanfolyamból, de voltak fiatal pályakezdők, akik konkrét tanácsokat, segítséget vártak volna az álláskeresésükhöz, érvényesülésükhöz. Gyerekek, önmagatokban kell eldönteni, mi felé, hogyan és mekkora őszinteséggel mozdultok. Senki nem tudja megmondani a tutit - józanított az utolsó előadáson Novák Péter.

A telefonálásnak vége. A tulajdonos üveges szemmel bámul az asszonyra, látszik, semmire nem emlékszik már, csak hosszas üzleti vitája jár a fejében, beszélgetésük korábbi szakasza a múltba veszett, lépne is tovább a következő jelentkezőhöz. Ilyen apróságokon, mondjuk egy telefonbeszélgetésen múlik hát az élet. És az előadók arra tanítottak, mindenki saját maga felelős a sorsának alakulásáért. Megfelelő tudás, önbizalom és kommunikáció kérdése az egész. Röhej.

A tanárnő megértette, hogy minden elveszett. És ekkor, valami ösztönös, női megérzéssel kihúzta a derekát, kidomborította felsőtestén a flitterdíszes blúzt, és felemelt jobb kezével finoman beletúrt hoszszú, dús hajzatába. Ezt nem tanították a mesterkurzuson. Vagy talán mégis onnan kapott ihletet? Novák Péter mesélt egy anekdotát Alfonzóról, az egykori zseniális előadóművészről. Alfonzó az Artistaiskola növendékeit tanította színészmesterségre. "Egyszer elutaztunk az asszonnyal Rómába" - mesélte nekik, amikor az előadói hatást akarta érzékeltetni. - "Ott álltunk a római utcán egy fillér nélkül, de én mondtam az asszonynak, vegye fel a flitteres ruháját, aztán fogtam, és ott, a Colosseum mellett felemeltem mindkét karomat, ráfektettem két kezemre a flitteres aszszonyt, és felnyomtam jó magasra. Az emberek odagyűltek a látványra, hüledeztek. Azt gondolták, én vagyok az Isten. Na, ide figyeljetek, gyerekek, jegyezzétek fel a füzetetekbe: Isten = flitter".

- Azt hiszem, megegyezhetünk - mondta a férfi, miután nézte egy darabig a nőt, aztán kinyitotta a határidőnaplóját.