Kis történetek - nagy kérdések
Bíró-Balogh Tamás: Tollvonások
Bíró-Balogh Tamásnak, a szegedi szakmai illetőségű fiatal kutatónak láthatólag más a véleménye. A jelen kötetbe gyűjtött cikkei, esszéi és szaktanulmányai többnyire éppen ilyesféle kérdésekkel foglalkoznak, s már megírásuk puszta tényével, mint ahogy a bennük foglalt következtetésekkel is, azt bizonyítják, hogy az irodalomnak ezek a - Bíró-Balogh szavával - "kis történetei" gyakran meglepően új és tartalmasan másféle fényt vetnek az ismert (vagy ismertnek vélt) szerzőre, műre vagy irodalomszociológiai jelenségre. S különben is - idézi a szerző Kosztolányit - nem mindig a nagy kérdéseket kell feltenni.
Kis kérdések, kis történetek - Bíró-Balogh kiindulópontja legtöbbször valami apróság: szövegközlői gondatlanság, közkeletű téves vélekedés, szokatlan szövegű ajánlás stb. Szerencsés kézzel nyúl hozzá az irodalmi folyamat materiálisan is rögzülő melléktermékeihez: könyvaukciós jegyzékekből, írói-szerkesztői levelezésekből, magánkönyvtárakból kikerült könyvpéldányok dedikációiból, újrakiadások szövegváltozataiból, irodalmi vonatkozású fényképekből csihol elő fontos tanulságokat. És ezek a tanulságok igen sokszor a nagy kérdések felé irányítják az olvasót. Leletmentésnek is beillik, ahogy - szerkesztői-szövegkiadói bonyodalmak szálazása során - új fényt kap Ady és Schöpflin viszonya, a Karinthy-filológia és a Karinthy-értelmezés elevenjébe vágnak több, látszatra anekdotikus kiindulópontú írásnak a tanulságai, meglepő élességgel rajzolódik ki Németh László és Pintér Jenő (Németh iskolai tanára) bizarran párhuzamos-ellentétes eszmei fejlődése, megtudjuk, hogyan volt kénytelen Szép Ernő valósággal házalni Zümzüm című novelláskötetével 1943 táján, s milyen módszerrel tette ezt, s végigkövethetjük, hogyan is oszlott el végképp a magát makacsul tartó, sokakat, köztük Kosztolányit is megihlető legenda Dugonics András boszorkányként megégetett édesanyjáról.
Dugonics András Szeged büszkesége - Bíró-Balogh könyvének több más írása is Szeged irodalmi múltjával és jelenével foglalkozik, "keletkezések, alakulások, kapcsolatok és hatások" - a szerző előszavát idézem - történeteivel. Itt is levelek, dedikációk, naplóbejegyzések, fényképek, visszaemlékezések apró adataiból áll össze a nagy történet, melynek (szegedi és nem szegedi) szereplői között - egymással így vagy úgy kapcsolatban - ott van Juhász Gyula, Móra Ferenc, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, Németh László, Sík Sándor, Radnóti Miklós, Baróti Dezső, Buday György, mint ahogy a helyi gyökerű és országos jelentőségű Tiszatáj története is, szerkesztőivel, a hajdani Ertsey Péterrel és a mindmáig tevékeny Ilia Mihállyal (az ő "ötven dolgos évéről" és életművéről szóló dolgozat zárja a kötetet).
Okos, érdekes és fontos könyvet írt Bíró-Balogh Tamás az irodalom esendőségében is eleven mindennapjairól. És szórakoztatót is: például megtudjuk, mintegy mellékesen, hogy létezett hajdan egy Vágóhíd című folyóirat (1918-ban egyebek között Karinthy tárgyi tévedéseit pécézték ki benne), s hogy Jászai Mari az antialkoholista egyesület propagandaestjén Az ős Kajánt szavalta Adytól.
Tiszatáj, 165 oldal, 1850 forint