Most éppen így. Aztán megint úgy. Tart az

ingamozgás, hatás és ellenhatás kiegyenlíti

egymást. Ha most jó, félhetsz, hogy holnap

rossz lesz; ha most rossz, örülhetsz, remélve,

hogy holnap vagy holnapután, esetleg évek

múlva fordul a kocka, és másképpen állnak

majd a csillagok. Csak egy biztos, hogy nem

lesz soha állandóság - olyan állapot, amely

véglegesnek tekinthető. Persze eljutsz egyszer

oda is, de egyrészt nem fogsz már tudni róla,

másrészt az sem végleges: a húsod, a csontod

továbbhalad az átlényegülés jelöletlen útjain,

a lelkedről pedig jobb, ha nem is beszélünk:

ki tudja, milyen labirintusok várják szegényt.

 

Csengery Kristóf (1957) Zelk Zoltán-díjas. Legutóbbi verseskönyve Egy korinthusbeli a metróban címmel 2005-ben jelent meg a Ligetnél.