Cseh Tamás-Indián hív emlékében

 

egyszer... ha már... tényleg végleg

messze lesz szívedtől a tenger az ének

s mind a hősi nagyságos hajók is

a kikötők hullámtörők bóják

világítótornyok szigetek ölelő öblök

s szép fegyvered: a gitár

szintén lesznek tőled messze mind

s mélyen alámerül a magyar történelem

hogy boldogabb történelmek nyíljanak fölötted

s egy baljós hideg horizonton egyre el el

távolodnak... na... akkor még egyszer utoljára

egyetlen ifjú emlékben egyetlen képben

mintha képmásban minden úton túlrohant

életed visszapillantó tükrében:

lobban és porig ég egyetlen érzés

akkor majd megfáradt dalnok tán megérted

s felfogod magányos fájdalommal:

ennyi volt a magadénak vélt történet

'mely végül mindenestül másoké lesz

őbennük él mindaz 'mit te kénytelen

elfelejtesz igen kiég a nagy képtár

és arcod oly' sok arca

lánggá

lészen

szád még két

szót gyónna:

éltem énekeltem

 

Dobai Péter (1944)

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje. Legutóbbi kötete Emlékek jövőidőben címmel 2008-ban jelent meg az Orpheusznál.