Tudta, hogy jár neki, mindent tudott

a szemtelen, makacsul hajtogatta.

Vizesen ment haza, este esett,

nem járt esernyővel, az ő kezében

a pohár állt jól, meg a cigaretta.

Tudta, hogy kell a teljesség, de újra

és újra más toronyba kezdett,

sose lett jó, nem is tornyot akart:

a félkésznek hátat fordítani,

elmenni, kisöpörni, azt tudott.

Ott maradt a sok féligkész torony,

közte ordítva tekereg a hang,

a verébtestű nőstényoroszláné,

a szerelemről óbégat, zokog,

s közelről azt suttogja: igyekezz!

 

Nádasdy Ádám (1947) Babérkoszorú-díjas. Legutóbbi verseskönyve Az az íz címmel 2007-ben jelent meg a Magvetőnél.