Hogyan nézne ki ugyanez valóságshow-ban? Remekül - gondolta minden valóságshow-k atyja, a Big Brothert is megálmodó holland Endemol, amikor amerikai cégén keresztül és az ABC csatornán képernyőre vitte a Nagy házalakítás: Otthoni kiadást-t, azaz a plasztikai műtétek sikerén továbbgondolt Extreme Makeover otthonteremtő változatát. Ha Jimmy Carter ácsolhat, akkor miért nem teheti meg a tévéképernyőn Ty Pennington, Paul DiMeo vagy a Habitat for Humanityben szintén aktív Paige Hemmis? A különbség annyi: ők az exelnöktől eltérően nem a hírességtől az ácsig megtett utat fogják bejárni, hanem fordítva...

A "tényleges valóságban" nemrég botrány lett abból, hogy egy iraki veteránnak önkéntesek házat építettek, mire kiderült, hogy eltitkolta két további házát. Saját, azaz nem pusztán bérelt otthonhoz jutni nem más, mint az "amerikai álom" - és ennek elérhetetlenségére ébresztett rá egész tömegeket a tavalyi jelzáloghitel-piaci válság -, míg másokat ehhez hozzásegíteni: annak beteljesült álma, hogy a közösségem elismer engem. Akinek persze túl sok háza (ahogy Amerikában mondják: otthona) van, azon nem kell segíteni, és vele az átlag amerikai - az Extreme Makeover: Home Edition első hat évada epizódonként 10,26-15,75 millió nézőt ültetett a képernyők elé - már kevéssé tud azonosulni. (Tavaly kevéssé használt John McCain republikánus elnökjelöltnek, aki az Anheuser-Busch sörbirodalomba belecsücsült Cindy Hensley-t vette feleségül, hogy kérdésre nem tudta összeszámolni, hány háza is van. Valójában hét.)

Amerika egészen addig nem lát semmi kifogásolnivalót az önkénteskedésben, amíg az valódi rászorulót illet, és tényleg a "jóakarat" - goodwill, ennél is kevesebb fontosabb fogalom van az amerikai társadalomban - szelleme hatja át. Ennek megfelelően a Nagy házalakítással kapcsolatos visszásságok éppen ezeket kérdőjelezték meg. Egy hawaii lap megírta, hogy egy ottani kedvezményezett valójában évi 100 ezer dollárt, banki alelnök férje pedig legalább 125 ezret keres évente, azaz aligha tekinthető rászorultnak. Ezt azzal védték a producerek, hogy nemcsak a jövedelem számít, az asszony alapította civil szervezet maga is a jótékonykodás egyik oszlopa Hawaii-on, 40 óvodát alapított. Egy kansasi esetben ugyancsak egy második otthon eltitkolását leplezte le a helyi sajtó. A jóakarat szellemét kérdőjelezte meg, amikor az egyik forgatáson egy targonca megrongálta egy szomszédasszony autóját, akinek a stáb biztosítójával kellett huzakodnia. Amikor pedig a The Smoking Gun "leleplezőportál" - a "füstölgő fegyver" a tettenérés szemléletes képe a lövöldözős Amerikában - közölte az ABC egy illetékesének belső e-mailjét, kiderült, hogy a szenzációhajhászás nem áll távol a csatorna szándékaitól. Ugyanis a hatás kedvéért minél megdöbbentőbb, sajnálatra méltóbb háttérrel kerestek rászoruló családokat: több Down-kóros gyereket is nevelő párt, bőrrákkal kezelt szülőket, gyújtogatások áldozatait. Igazán exkluzívnak tartották (volna) a CIPA-ban, e rendkívül ritka idegrendszeri rendellenességben, a veleszületett fájdalomérzéketlenség anhidrózissal elnevezésű betegségben szenvedők felkutatását - a kör-e-mail írója szerint 17 (valójában 84) ilyen páciens él összesen a 300 milliós Egyesült Államokban.

Washington, 2009. augusztus