Archer, az igazságdoktor West Hollywoodban, a Sunset Boulevard 8411 alatt rendel, és valójában baromira nincs elájulva magától. Tudja, ahová ő nyúl, ott fejek hullanak, szem nem marad szárazon, az igazság fénysugarától lángra kapnak a kártyavárak, s még mielőtt összedőlnének, máris porrá égtek. "Nem kellene mindenki életét egyengetnem" - vallja be, "sosincs jó vége". De nincs más választása, kergetnie kell az igazságot, hisz ő is része a pokoli játéknak, ő is retteg, akár a többi alviláglakó. Ám Archer legalább tudja magáról: "Én búgócsiga módra élek. Félek abbahagyni a pörgést".

Lew egyetlen lényeges ponton lóg ki a detektívválogatottból. Keményre főtt, szeszkazán kartársaival (Marlowe, Scudder, Belane, Angel, Hole stb.), a Pernod-t lőtyölő Maigret-vel vagy a kokainista Holmesszal ellentétben ő nem igazán barátja a tudatmódosítóknak. Jó, olykor egy pohár whiskey, az illem kedvéért. A csontketrec egyik jelenetében például itallal kínálják, ám ő a teánál marad. Na, ilyenkor vágja a könyvet sarokba az ortodox hardboiled-rajongó. "Vegetáriánus hentesek, szűzkurvák, drogtiszta rocksztárok és absztinens detektívek kíméljenek!" felkiáltással.

Archert ezúttal gazdag, ellenszenves hölgy keresi fel, s megbízza, kövessen egy fekete nőt, aki neki dolgozott, és meglopta. A kopó rögvest szimatot fog: ez nem valami piti tolvajlási ügy. Mert ő az apró, elszórt jeleket tablóban látja. Ahogy Macdonald is tablóban mutatja Kaliforniát és az egész földi poklot: lakhatsz a fényes villasoron (Arroyo Beach) vagy az árnyékos oldalon, a szegénynegyedben (Bella City), lehetsz maffiavezér vagy körorvos, luxusprosti vagy szegény nővérke, elkényeztetett úrigyerek vagy lótifuti magándetektív - nincs hova futnod, a világ utolér. Már csak azért sem lehet elszaladni, mert a szörnyűség nem kívülről jön. A fejedben lakik.

Lew tehát nekiáll kibogozni a szálakat, s pár oldallal odébb már lángra is kap a kártyavár. A nőt, akit követnie kellett, egy motelszobában találja: "Elmetszett torka úgy ásított, mint valami vigasztalanul szomorú száj". És ez csak az ördögi színjáték nyitánya. Lesz még has- és halántéklövés, kicsontozás, arcégetés forrasztópisztolylyal, benzinnel felgyújtás - az infernális karnevál teljes pompájában tündököl. Persze mindeközben - sovány vigasz - az igazság is megkerül, még ha ennek kevesen is tudnak igazán örülni.

Macdonald negyedik Lew Archer-regénye ez a tizennyolc közül. Mondhatnánk, korai munkája, de nem mondjuk. Feszes tempó, kíméletlenül pontos jellemrajzok, pokoli hangulat, metsző cinizmus, hasba vágó hasonlatok, reménytelen realizmus, kegyetlenül izgalmas sztori. Ross 1952-ben már mindent tud a romlásról és a krimiírásról, profi bozótharcosként vág ösvényt bűntől igazságig.

A bozótból persze emberek hullanak elő. Vagyis csak félemberek. A tüzetesebb szemlélő "félig húsnak, félig sötétségnek" látja őket.

Európa, 262 oldal, 2200 forint.