Nem tudom, hány tempóval, csak megyek,

s ha átjutottam, mindegy is: hogyan.

Nem vagyok jó tudós, hiszen az út

kevésbé érdekel, mint az eredmény.

Talán költő vagyok, aki nem felelős

azért, hogy mit miért csinál. Csinálja,

valahol kibukkan a víz alól,

a lényeg, hogy jó helyen dugja ki

a fejét. Visszanézhet, de a víz

összezár mögötte, útja sehol.

Jó matekos se vagyok, hiszen ott

a levezetés fontosabb, a képlet,

az eljutások bölcs mérlegelése,

nem holmi végeredmény, az nekik

legföljebb bizonyíték, ellenőrzés.

Én meg vidáman lobogtatom: sikerült!

Igen, de mi sikerült? Mi, fiam?

 

Nádasdy Ádám (1947) Babérkoszorú-díjas.

Legutóbbi verseskönyve Az az íz címmel 2007-ben jelent meg a Magvetőnél.