Isaszegi Dórának

Horkantnak, rángnak itt a testek,

Forgolódnak, ködből kilesnek,

A szoba levegője reszket.

Néha tetemnek látod őket,

Ahogy vadkan módra hörögnek,

Akár csatamezőn görögnek.

Mégis megérzik azt, hogy itt vagy,

Maguk között helyet szorítnak,

Részese légy kábult sztoriknak.

Ám a történetből kihullnak,

Nézed peremén ember-kútnak:

Ahogy izmokon álom rúgtat.

Lüktet ősi, barlangi ének,

Ülsz a sötétben és az élet

Fekvő hangszerei zenélnek!

 

Lackfi János (1971) József Attila-díjas.

Legutóbbi verseskönyve Hőveszteség címmel 2005-ben jelent meg a Palatinusnál.