Hajlakk. Mikor kijöttem a medencéből, ő már felöltőzött, és a szekrényből épp a hajléktalanszatyrát húzta a két térde közé. Belenézett, beletúrt, aztán olyan riadtan pislogott körbe, mint egy ragadozókat kémlelő mongúz. Bekukkantott az üres szekrénybe is, majd tanácstalanságában újból minket vett szemügyre. Kopott volt még a szemöldöke is. Kapkodva kipakolta a szatyrát. Bolyhát vesztett törülközőbe csavart fürdőalkalmatosságok, egy szinte új pulóver, fél kiló kenyér és négy üres, másfél literes pillepalack. Ezek gurulgattak mellette a padon, amíg konstatálta, hogy más nincs a szatyrában. Visszarakodott, megint körülnézett, és kezdte elölről a műsort. Mit veszthetett el? Ölbe ejtett kézzel szuszogott, felállt, letérdelt a szekrény elé, és a cipőtartó alatti rekeszből előhúzta a pánikot okozó óriás, aranyszínű spray palackját. Nyugodtan odalépett a tükör elé és jobbról, balról, felülről, hátulról befújta lakkal a félre fésült haját. A sprayt mélyen bedugja a szatyorba és görbe háttal, feltartott fejjel elvonult.

A csúnya és a szép. Hófehér a haja, hófehér a foga, hófehér a lelke. Ötvenedik érettségi találkozón hülyeség egy osztálytársnőt azzal üdvözölni, hogy ő a legjobb csaj, de Juli annyira kirítt a fonnyadt özvegyek karából, hogy kibukott belőlem.

- Igaza van ennek a stricinek! - vágott hátba Gargya Marci és adott két puszit Julinak.

A vacsoránál persze Juli mellett ültem, hiszen hat évet együtt dolgoztunk, ezért mertem a lelkét is említeni. A desszert előtt kimentünk rágyújtani.

- Köszönöm a bókot, régen kaptam ilyen szép ajándékot! - mondta és megszorította a karom.

- Bolond vagy, ez nem bók volt! - legyintettem meg a vállát, de Juli már nem figyelt. Csirkeláb cigarettájából a múltat szívta, aztán halkan elkezdte mondani:

- Nagyon csúnya kislány voltam. Ötéves lehettem, mikor a nagybátyám összecsapta a kezét és odasúgta a nagynénémnek: "Úristen, de csúnya ez a kislány!" Hatévesen bevittek az iskolába és mi megszeppenve, meghatódva szemléltük egymást. Mézszínű volt a copfba font hajam, kék volt a szemem. A szülők elmentek, mi kerülgettük egymást, és akkor szembe kerültem egy nagyon gyönyörű, fekete, göndör hajú, fekete szemű leányzóval. Farkasszemet néztünk és libabőrösök lettünk egymástól. Hirtelen a négy kis kéz, a kétszer tíz köröm egymásnak esett, és téptük, martuk a másikat, ahol értük. Már vérzett a fejbőrünk, amikor a tanítónő szétválasztott bennünket. Tizenkét évig jártunk egy osztályba és soha nem próbáltuk megfejteni, mi volt ennek az elementáris dühnek az oka. Ennyi idő alatt összesen se váltottunk három-négy mondatnál többet. Ma találkoztunk újra. Nekem nemcsak te mondtad, hogy én vagyok a legjobb csaj, ő pedig... - Mellbe bokszolt, és mikor az asztalhoz értünk, a kezével intett, hogy le van zárva a történet: - Jól érzem magam a bőrömben.

De az én oldalamat fúrta a kíváncsiság. Felálltam, és végigfuttattam a szemem az U alakú asztal másik részén ülő lányokon, és hogy ne legyen feltűnő, tapogattam a zakóm, mintha keresnék valamit. Meg is találtam:

- Rozgonyi Melinda? - kérdeztem Julitól.

- Már vége a mesének - felelte.

Tennis birds. Mióta töprengünk, hogy a gerincembe vert heti ötven injekciótól fogok-e tudni újra futni, netán repülni is, álmomban teniszezek. Múlt héten Bamakóban vendégeskedett a Grand Slum-öket megjárt négyesünk: a Mester, a Jani, meg mi ketten Bandikával. Bamakónak semmi jelentősége, a tenisz - az angol imperializmus maradandó hódítása - mindenütt ugyanaz. Na, na!

Itt a labda volt meglepő. Nem játék közben. De amikor kerestük, csak olyan tengeri hullámok elől futrinkázó madárkákat láttunk, ám ezek fluoreszkáltak, sőt a színüket is váltogatták, hogy könnyebb legyen rájuk találni. De hol a labdánk? Mikor a madár észrevesz, megáll, és amíg hajolsz le érte, visszagömbölyödik labdává. (A programból a Labdaszedő Gyermek Világszövetsége tiltakozása miatt hagyták ki, hogy odamenjen az adogató játékoshoz.) Ezeket a labdákat a szokásos finom szőr helyett mikroszkopikus tollpihék borítják. A játék végén henger alakú dobozuk helyett kalitkát találunk. Az alján kicsi tábla: "Nikon Corp. Made in China", na meg a lényeg: "Tennis birds forever."

Életre szóló labda? Tegnap az egyik szabadmadár a józsefvárosi kínai piacon rám ismert. Megszökött és most zoknikat árul.