Sodrásban, örvényben

Tóth Krisztina új kötetének harmincöt versében feltűnő gyakorisággal találkozunk a folyó szóval és rokon értelmű társaival: az áramló víz képzetköre a jelek szerint a gyűjteményben kulcsszerepet vivő költői képek anyaga vagy hordozója (vehikuluma, ahogy a képkészletelemző szövegmagyarázók ezt annak idején elnevezték). Többnyire diadalmas és kiszámíthatatlan erőként jelenik meg, amellyel szemben tehetetlen az egyéni akarat: sodrás és örvénylés képeiben. Akár még - ha szabad ezt az avítt kifejezést használni - szerelmes versben is: "Miféle testben jössz elém / a földi sodrásban megint? / Folyton változik alakod / a nevek örvénye szerint..." (Repülő).

Tóth Krisztina: Magas labda

De ugyanez a képzetkör - az áramló, sodró, örvénylő folyam - uralja a versfüzért nyitó és záró - mintegy keretező - két hosszabb verset, a Hangok folyója és az Esős nyár címűeket. Csúcsteljesítmény mindkettő, zaklatott, ajzott, előadásmódjában is sodró-áradó lendületű vers. Mindkettőben Élet és Költészet, a létezés mindent magával ragadó és a semmibe sodró árama és az öröklétbe feltartóztathatatlanul igyekvő végtelen versmondat ötvöződik tragikusan emelkedett jelképpé, ujjongás és rettenet paradox érzelmeitől kísérve: "Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó, / hidak alatti örvény, mondat alatti mondat: / mit visz a felduzzadt vízű, mély folyó, / redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?" (Hangok folyója)

Ez a két vers adja meg a kötet vezér-szólamát. Amit persze a többi vers közül nem egy gondosan ellenpontoz: Tóth Krisztina igen sokat tudó költő, számtalan módját ismeri ujjongása és rettenete kifejezésének. Örvénylő áramlás mellett például dermedt és szorongató állóképekben szólal meg: "Morajló kővidék / ahol a semmi kel. / Esős aszfalt az ég / elgurult felnivel." (Sötétben járó) Vagy idézgetős és szófacsaró humorral: "Tedd a kezed fenekemre, / mintha kezed kezem lenne! / Hadd szabadjon egyszer hinnem,/ hogy elmegyünk hazább innen." (Letölthető csengőhangok)

Külön csoport az utánköltő-újraíró verseké. Ezekben Tóth Krisztina játékossága - mely nála inkább komoly és elszánt, mintsem felszabadultan felhőtlen dolog - kap teret. Van, ahol mulatságosan bizarr a végeredmény, mint amikor Futrinka utca címen József Attila Születésnapomra című versének strófa- és rímképletét utánozza le. De az utánzás többnyire nem szubverzív, ironikus és parodisztikus irányú, s nem is pastiche-jellegű. Inkább az eredeti vers (és költői világ) utánagondolása, még inkább önmaga személyére és költészetére vonatkoztatott meghosszabbítása a kivehető indíték, például a Delta című, Kosztolányit idéző költeményben, az Orbán Ottó-versre írott Programban, vagy a Hasonlatok címűben, amelyben egy József Attila-sort gondol tovább. Kivételnek látszik, de mégis csak hozzájuk tartozik a közhellyé nyűtt Shakespeare-szonett emelkedett hasonlatait keserű iróniával a lumpenlétbe lerugdaló Az vagy nekem... című szerelmi vallomás: "Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr, / seggnek a tanga, combnak a borosta", stb.

Ugyanide köthető a Hála-változat című vers is, amelyben - részben idézetek révén, részben név szerint - afféle tisztelgés a mestereknek, Arany Jánostól Petri Györgyig. Szép és helyénvaló gesztus, de Tóth Krisztinának nem kell hálálkodnia: a mesterek hangja ma már csupán akkor hallatszik ki verseiből, ha ő is úgy akarja. Független, érett és jelentős költészet az övé. Jelen kötete is bizonyítja, hogy immár minden labdát vissza tud adni, s nincs olyan magas labda, amelyet le ne tudna ütni.

Magvető, 60 oldal, 1990 forint

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.