A Hold-allé mellett ma éjszaka

egyszerre teljesen magam maradtam.

Pedig jó szellemek kísértek eddig,

megtestesülten, szikrázó alakban.

Sötétben kell eljutnom majd a fákig.

Tudom, ha ott vagyok, baj már nem érhet.

Előbb derengés, farkasvak homály,

aztán a testek. Dús lomb, vad gyökérzet.

Régen halott szerelmesek neve

van a törzsükbe vésve. Ismeretlen

páros monogramok, egypár magányos -

az én nevem is ott áll elveszetten;

az élő név nedvedzik, szinte friss még,

beszél a fában, kedvvel kérgesedne.

A fa évekkel érvel, válaszol.

Nem kell neki még a puszta nevem se.

Felzúg a nyírfasor az éji szélben,

a szellemek nevetve visszatérnek.

Ezüstbe dermed mindegyik levél.

A lombárnyékban fémesek a fények.

Bicskám erős - nevem mélyebbre vésni.

A Hold csak néz. Örül a veszteseknek.

Világít majd nevemben. Józanul.

Nemes jelzés. Ha erre jársz, keress meg.

Karafiáth Orsolya (1976)

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje, legutóbbi regénye Maffia-klub címmel 2008-ban jelent meg az Ulpius-háznál.