Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe

A regény voltaképpen két regény. Tematikus és stiláris értelemben egyaránt. A könyv első fele, az űrbéli kalandok sorát alapozva meg, Oroszország eljövendő helyzetét ábrázolja társadalomkritikai elszántsággal. A sci-fi angolszász mintáihoz szokott olvasónak nemcsak a nyelvhasználat oroszosan bensőséges fordulatai ("madárkám", "hajócskám", "no, Petya", "te legény" stb.), hanem ez a jellemzően ideologikus töltet is újszerű élményt adhat. Az Ikarus buszba rohanó űrsikló képe egyszerre realisztikus és börleszkszerű epizód; lényegesebb azonban, hogy ennek a kesernyésen parodisztikus jelenetnek mélyebb jelentése van: közönségessége a földi élet meghaladhatatlan problematikusságára vall rá. "A csillagközi utazás, az idegen civilizációk valósággá váltak. És semmi, semmi nem változott! Ugyanazok az agyonstrapált autóutak, amelyeken Kamazok és Zsigulik másznak, ugyanazok a szappanoperák, csöpögő csapok és tavasszal csöpögő orrok." (52.)

A második, a cselekményt gazdag fantáziával kibontó rész egy idegen civilizációba juttatja a főhőst. Itt az elbeszélői nyelv letisztultabb, a történet fordulatai élesebbek, s a morálfilozófiai kitérők is távlatosabbak. E fejezetekben válik nyilvánvalóvá a regény talán legrokonszenvesebb vonása: Lukjanyenko valós problémákat rajzol föl az egyedül üdvözítő megoldás ígérete nélkül, azaz érvényes kérdéseket fogalmaz meg - a válaszok sokféleségére figyelmeztetve. Nem utópiát állít elénk: az utópiák és disztópiák bonyolult egyidejűségét sugallja, a testvériség és a zsarnokság alig megkülönböztethető minőségeit részletezi. (A mű nemcsak a magyar címével, hanem kérdéseivel is az Ugrás a jövőbe című alkotás szerzői, a Sztrugackij fivérek előtt tiszteleg.) Ehhez az árnyalatok egymásba játszására rámutató koncepcióhoz illeszkedik az elbeszélő-főhős alakja is: Pjotr Hrumovot becsületes naivitása, habozó esendősége teszi hiteles, eleven szereplővé. Bár családi dráma és mély személyiségválság kezdi ki a világmegmentő szerepet, amelybe belekényszerül ("Ki vagyok én, hogy világok sorsáról döntsek? Hiszen még a saját sorsomat sem tudtam soha uralni!" - 392.), örök emberi törekvés testesül meg az akaratban, amellyel a kényszerből küldetést formál.

A fajok közti hierarchiát rögzítő szövetség, a Konklávé az "Erősek hideg logikája" szerint szerveződik, s jól azonosíthatóan a kapitalista berendezkedést példázza. A "geometerek dühödt jósága" (392.) a kommunista ideológia galaktikus megfelelőjének tekinthető. Hrumov - a földi emberiség képviseletében - harmadik lehetőségben bízik. Az ész és a szív kudarcait meghaladó alternatívában. Hogy ez a harmadik utas bizakodás kozmikus szinten jogos lehet-e - a folytatásból, a Csillagok-ciklus következő darabjából derül majd ki.

Metropolis Media Group, 432 oldal, 2990 forint