Idézhetnénk a mondást: a jó pap holtig tanul. De ma már nemcsak a jó pap, hanem a jó orvos, a jó szakmunkás, a jó gazda, meg a jó tanár is. Mindazok, akik gyógyítani, energiatakarékos házat építeni, több termést betakarítani akarnak, vagy megfelelő nevelést, tudást plántálni a gyerekekbe.

Életútja, gondolkodása alapján közéjük tartozik Tóth Bertalan földrajz, majd történelem szakos tanár, aki nem diplomásként kezdte felnőttkorát. Földrajztanári oklevelét 62, a történelemtanárit 65 évesen szerezte.

Mint mondja, kisparaszti családban Beregdarócon született, ezért nem adatott meg neki a középiskolai továbbtanulás. Előbb kerékgyártó lett, majd 1963-ban ácsként végzett a nyíregyházi szakmunkásképzőben. Aztán tizenegy évig a debreceni állami építőknél a szakmájában dolgozott. Később határőrként a nyugati végeken építette a vasfüggönyt.

- Csak a leszerelést követően kezdődhetett az igazi továbbtanulás. 1971-ben szereztem építőipari technikusi oklevelet Debrecenben. A házasságkötés után Komáromba költözünk feleségemmel, s még mindig tanulni akartam, de a korom miatt már nem vettek fel a Műszaki Egyetemre. Ennek ellenére Jókai városában a városgazdálkodási üzem vezetője lettem. Később építésvezető a helyi mezőgazdasági nagyüzemben, ahol '93-tól önálló építőipari céget alapítottunk munkatársaimmal - emlékezik a mosolygós, előrelátó férfi, aki már nyugdíjasként kezdett egyetemre járni.

Akadt is félreértés vele kapcsolatban, hiszen az első előadáson, amikor a hallgatók a tanárt várták, felállva üdvözölték a belépő Tóth Bertalant, aki gyorsan tisztázta: ő is hallgató. - Még arra is képes voltam, hogy a nagy földrajzi terepgyakorlatra 15 kilót lefogyjak, nehogy szégyent valljak a hegymászásban a fiatalok előtt. De jó is lenne megismételni ezt - sóhajt fel.

Sokan megkérdezték tőle, mivégre ez a kései igyekezet? - A tanári pálya mindig is vonzó volt számomra. S miután gyermekeinknek egzisztenciát teremtettünk, jöhettem én, hogy megvalósítsam régi vágyamat. Egyébként mindig tanítottam valamit, valakit. Kerékgyártóként, ácsként, építésztechnikusként sokszor magyaráztam partnereimnek, mit, miért kell így vagy úgy tenni. Különben eltörik, elromlik, beázik, leszakad, vagy egyszerűen csak nem tetszik valakinek.

Nyugdíjba vonulása után aztán valójában tanár lett Tóth Bertalanból, aki a diplomák megszerzése után előbb földrajzot, majd történelmet taníthatott a koppánymonostori Dózsa György Általános Iskolában. Aztán részt vett a város úgynevezett értékleltár projektjének kidolgozásában. Most pedig műemlékvédelmet, szakrajzot, társadalomismeretet oktat a Pannon Kincstár Tanoda Gimnázium és Szakképzőben. Leonardo da Vincivel vallja: aki mindig tanul, fiatalos maradhat.

Mint mondja, nemcsak az motiválta, hogy saját vágyait megvalósítsa, hanem az is, hogy mintát adjon bárkinek, amelyből meríthetnek. Ösztönözte, hogy felesége, lánya és fia is egyetemet végzett. Levente fia jogászként az Európai Unió alkalmazottja, s Luxembourgban dolgozik. Mindegyikükre büszke, s biztos benne, hogy négy unokájából is remek ember válik.

Tóth Bertalan azt tervezi: valamelyik tárgyból mesterszakra is beiratkozik. Szerinte abban semmi csodálatos nincs, hogy valaki másnál kiválóbbak vagyunk. Az igazi csoda abban rejlik, ha korábbi önmagunkhoz képest leszünk kiválóbbak, mondta a végzősök nevében a diplomaosztón elmondott beszédében.