Tőzsér Árpád: Az ív

Áthajlani más, idegen létbe,

hajóorrként: ős vizeket túrva,

sötét terekbe nyúlni, a múltba,

kihunyva, s újra csóvaként égve.

A tárgyak fölé villámlást húzva,

nem a csillag, csak csilláma lenni. -

Ívhúr vagy, sugár, mi köt, metsz, és - ennyi.

Nem a kéz: a kés ível a húsba.

Tőzsér Árpád (1935) Kossuth-díjas.

Legutóbbi könyve Szent Antal disznaja címmel 2007-ben jelent meg a Kalligramnál.

Borbély Szilárd: Az alkalmazott szerepek dala

Az alkalmazott-lét az otthonunk,

egyik szerepből másikba szokunk.

S ha már kinőttük, mint csiga a házát,

levetjük ezt és találunk más állást.

Ott másként kell majd létezni nekünk,

elvárják, hogy mindent akként tegyünk,

ahogy a főnök szereti azt látni,

egy alkalmazott nem lehet Akárki.

És így telnek az évek, -tizedek,

bár nem fizetünk mi már tizedet,

se kilencedet nem vár el a kényúr,

de dolgozunk, amíg testünk lebénul.

A nap végén, mint citromnak a héja,

Laposra nyomva, akár a gyalog béka,

indulsz vackodra, hogy másnapra

talpon legyél, és fitten, már fél nyolcra.

Mert vár téged a Mc Donalds ebédre,

esetleges, hogy van benne fehérje.

A gyorsbüfé s más műanyagkajálda

a Coca-Colát módfelett ajánlja...

Az alkalmazott léte csupa váltás,

kussolni kell, ha nem vagy éppen párttárs.

Mert senki sem pótolhatatlan mámma,

a szexuális szerepeknek hála:

A nő s a férfi munkavállaló csak,

a társadalmi gépet összetartó csap.

Egy pótalkatrész, csak a munka tárgya,

és legfontosabb szám: a fogyasztása.

A végén majd a sírodra felírják:

itt fekszik, aki épp olyan volt, mint más.

Nem különbözött soha a Haláltól,

mert elidegenedett önmagától.

Borbély Szilárd (1963) Artisjus Irodalmi Díjas.

Legutóbbi könyve Egy gyilkosság mellékszálai címmel 2007-ben jelent meg a Vigíliánál.

Acsai Roland: A bálna

Az autópihenőben fényképeztünk,

A Gaupnefjord fölött. Úgy álltunk

Ott, hunyorogva, apa, anya, gyerek,

Mintha nem is mi fényképeznénk,

Hanem bennünket örökítene meg

Valaki. Családi fotó, vízeséssel.

Páraködét narancssárgára színezte

A nap, tűzeséssé.

A bálna-bébi már csak ráadás volt -

Beavatás a megnevezhetetlenbe.

Váratlanul bukkant fel a fjord sima

Türkizéből. Úszó foncsor a tükörben:

Fekete hát, hegyes uszony.

Aztán elmerült, majd újra felbukkant,

Mint egy belső kép, a szív legmélyéről,

Vagy még mélyebbről,

Mert a fjord mélyebb a szívnél.

Acsai Roland (1975) Zelk Zoltán-díjas.

Legutóbbi, Két ég satujában című könyve idén jelent meg a Palatinusnál.