Fabricius Gábor: Puha neon fejlövés

A föltűnően igényes, egyedi kiállítású könyv egy kilétét nem fölfedő, "sikeres emberekkel" körülbástyázott, mániás depresszióval birkózó férfi naplója. Grafológia iránt fogékony krónikásunk egy nap úgy dönt, Moleskine jegyzettömbjét odaadja azoknak, akik "a fogadásokon sikkesen álldogálnak és csevegnek", hogy személyazonosságukat elrejtve töltsék meg történetekkel a noteszt: "Nem irodalmi színvonalon, nem örökérvényűen, de legalább karakteresen". A harminchárom, pénzről-szépségről-sztárságról böfögő, egyívású szösszenet közül (1998-2009-ig) legkevesebb huszonhat maradéktalanul eleget tesz az első két feltételnek. Kivétel: Weöres Sándor és Kosztolányi Dezső citált versei, s a lutheri idézet. Az öncsaló túlkapással egy bank tűz- és vízálló széfjébe helyezett, szigorúan őrzött dokumentumot az ezredforduló pop- és komzumkulturális ereklyéjének füllentik. Ami bizonyos, az alábbi mondatok (is) korunk kórja, a funkcionális analfabetizmus tüneteiről tanúskodnak: "több mint két évszázad elteltével sem tűnt el a Földről az emberekből álló, emberek által létrejött és értük működő fáklya" (75. o.), "a személyisége meghosszabbítása belesűrűsödik az épületben" (92. o.) Az előbbi részlet egy választási győzelmet hozó politikusi beszédből, ennyiben tehát józanságra vall.

A fekete és rózsaszín könyvjelzővel díszített munka ihletforrásának tekinthető - hangsúlyosan kerülve a párhuzamot! - Tom Wolfe 1965-ös Kandírozott mandarinzselészínű áramvonala, és Bret Easton Ellis 1991-es katalógusregénye, az Amerikai Psycho. Esetünkben azonban a kortársi ürességet, kiégettséget, verítékszagú parvenüséget, lelki-szellemi roncsderbyt nem a márkanevekkel, hírességekkel telezsúfolt, ingerszegény, ásító szövegszerűségek, hanem a 37 oldalnyi, fekete-fehér illusztráció ábrázolja. A remek belső borítókon részlet látható Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje-triptichonjáról, és Michael Jackson (találóan az opus emblematikus alakja) neverlandi cifra palotájának kapujáról. Az európai, klasszikus alkotások, és az angolszász tömegkultúra kultdarabjai-ikonjai (így: Rubens vs. Larry King és Donald Trump) kommentár nélküli összevetése furfangos megoldás - noha a tanult, bölcsész-képzőművész végzettségű Fabricius Gábor esetében könynyed ujjgyakorlat. Főképp: az eljárás megdöbbentő távolságtartást, idegenkedést mutat a honi, sőt a kelet-közép-európai rögvalótól.

Epilógusként egy "elismert filmrendező" summázza a naplószövegeket: "Egy dolgot azt hiszem, kifelejtettek a bejegyzők. (Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.)" Saint-Exupéry konyhai falvédőgicscsé butított örökzöldje lehetne önironikus fricska - ha szerzőnk nem törne a Parnaszszusra. A külcsínnel csábító Fabriciusnál minden a szemnek kedvez. Szavai nincsenek, vagy konganak - helyettük van képe (hozzá).

Ulpius-ház, 292 oldal, 2999 forint