Négy év vezetői tapasztalattal a hátuk mögött, 50 éves korukban lépnek tisztségükbe az egyetemek és a főiskolák vezető tisztségviselői, miután 42 éves korukban tudományos fokozatot szereztek. Ezek az átlagszámok derülnek ki legalábbis abból a Felsőoktatási Műhely legfrissebb számában megjelent tanulmányból, amelynek során a 2006 és 2007 januárja között rektori, rektorhelyettesi, dékáni és dékánhelyettesi posztot betöltött 492 felsőoktatási vezető életrajzi adatait elemezték.

Forgó Melinda, az ELTE PhD-s hallgatója 31 rektor, 82 rektorhelyettes, 125 dékán és 254 dékánhelyettes életrajzi elemeit vizsgálta. Átlagéletkoruk 55 év volt, és mindössze 85 nő volt közöttük.

Az elemzés szerint a fokozatosság jellemző. A tisztség emelkedésével nő az átlagéletkor: egy rektor és egy dékánhelyettes között átlagosan 5,8 évnyi korkülönbség van. A ranglétrán fölfelé haladva egyre nő a vezetői tapasztalattal rendelkezők aránya: a dékánhelyettesek 82 százalékánál hiányzik a vezetői tapasztalat, a dékánok 64 százalékának viszont már van ilyen múltja.

A vezetők közül 112-en PhD fokozattal, 184-en kandidátusi fokozattal rendelkeznek, 102-en pedig a tudományok doktora címet birtokolják. A felsőoktatáson kívül kevés intézményvezetőnek - szám szerint csupán 59-nek - van másik állása. Legnagyobb arányban - 32 százalékban - a rektorok vállalnak felsőoktatáson kívüli megbízatást.

Forgó Melinda szerint ezek alapján elutasítható az a sokszor hangoztatott vád, miszerint a mai felsőoktatási vezetők "jóindulatú, de hozzá nem értő professzorok". Az adatok szerint a vezetőknek vannak a sikeres vezetés kritériumaként megnevezhető tapasztalataik. Igaz, a szerző azt is megjegyzi: a felsőoktatásban életrajzi elemzéssel nehéz vizsgálni a menedzserkészségek meglétét, mivel ez nem egy megfogható, konkrét életrajzi elem.