A vakolat a mennyezeten

egy helyen mindig repedezett.

Fekete folyó volt messziről,

Fekete folyó, mely eltör [...].

Mert közelebb jött, közeledett,

az év is közeledett vele,

mikor ráömlött nappalinkra,

elmosta legszebb [...]ainkat.

A fekete ár mindent sodort:

fényképpel teli kekszesdobozt,

halk nevetést, órakattogást,

Forma 1 előtti horkolást.

A tv-t, benne minden adást,

vitt ve[...]edést, káromkodást,

túlságosan za[...] magányt,

szürke füstben ücsörgő anyát.

Koszos videónk reccsenését,

kazettákat, reluxarést és

Kovács papát, székével együtt,

a Rácz, meg a Tóth család sem jött

többé azóta sem. Nincs hova.

A [...] vitte a bútorokat,

székeket, ülőgarnitúrát,

dohányzó asztalt, lámpabúrát.

Falakról a festményeket és

Kovács mamát, a beszélgetést,

a Nyár utcai galambokat,

a kinyúlt árnyékú rokonokat.

Simogatást, az esti mesét,

kirándulást, szalonnasütést,

Táborokat, születésnapot,

apát, Balázst, már mindent lopott.

A porcelán étkészletet is.

Arcomat [...] nem tükrözheti

kávéskanál, bárszekrény üveg.

A múlt most elmosódott szöveg.

Mert közelebb jött, közeledett,

az év is közeledett vele.

Mikor ráömlött nappalinkra,

elmosta legszebb [...]ainkat.

Toroczkay András (1986).

Kötete még nincs.