bújok, Uram, ingerküszöböd alatt

bújván betűidet, mint önmagamat,

ellentétéül annak, ami vagyok.

Nélkülözlek. Szemem, égő folyamat,

mivel Te, ez tiszta sor, nem vagy sehol.

Ez ismétlődik untalanul, ahogy

ürességed, kell-e mondanom, megkap,

ha nincs is mit átadnom, sem alkalom.

Mert szándék sincs bennem, egyéb, irántad,

mint szűkölni folyton, ahogy kívántad

tőlem mindig is, mielőtt kiváltam

volna belőled, vaksin, enerváltan.

Marno János (1949) Artisjus irodalmi díjas.

Legutóbbi könyve Nárcisz készül címmel

2007-ben jelent meg a Tipp-Cultnál.