Kürtösi meg se rezzent; negyvenegy éve dolgozik párterapeutaként, s hallgatja frusztrált emberek rémes történeteit. Mint amikor a bölcsészházaspár összekapott a szamováron; én kaptam anyámtól, mondta a skandinavisztikába bonyolódott nő, a templomi orgonák szerelmese, lófaszt, reflektált a népművelőként végzett férj, apám barátja, Jani hozta a szibériai pártbizbaszról, nem emlékszel?, baszd meg, az usánka is onnan van. Kürtösi elve az volt, hadd törjenek fel a sérelmek, a problémák felszínre hozása maga a terápia, de addig is, amíg ölnek a rendelőjében, van idő mélázni; most éppen a születésnapjára bekeretezve kapott, Az akváriumban nevelt halak testi fogyatékosságai című esszén, amely szerint a túletetett halak gyakran genetikai deformációra emlékeztető jeleket mutatnak. Most is minden terv szerint ment volna, csak a nőnél az usánka kivágta a biztosítékot: szerinte azt Irina, a tanársegéd adta a férjének emlékbe azért, amiért lefeküdtek a kémiaszertárban az előkarácsonyi bulin, ahol, persze, mindenki részeg volt, Kompóti dékánh. elvtárs például azt rikoltozta, hogy Kádár János Oslóban, gatyája meg foszlóban; szegény Kompóti, mennyit gondolt erre a szörnyű éjszakára a péceli MÉH vezetőjeként. Mindenesetre a feleség toporzékolt, a férj pedig már a Kürtösi-rendelő ékét, A világ vizeinek élővilága elnevezésű atlaszt akarta szétverni, amikor terapeutájuk higgadtan közéjük állt: most felolvasom maguknak Byron Ahogy itt jár-kél című versét. S igen. Annál a résznél, hogy "Hát soha többé nem sétálunk / Oly későn az éjben / Bár szívünk még őrzi álmunk / S a hold még ég a fényben...", a férfi már hitvese ölében nyüszített, bohocsáháss meg, sose gondoltam komolyan, hogy orgonálás helyett dugsz a kántorral, Kürtösi pedig boldogan mesélte otthon, megmentettem két lelket, édesem; nem tudod, hová tűnt az édes-vízi halfajtákról szóló katalógus a matricákkal?

Kürtösi csodálatos ember volt.

Ha elment vásárolni, plusz órát számolt rá, mert mindenkit végighallgatott. Egyszer húsz deka füstölt pulykapárizsival hümmögött fél órát a húsospult előtt, mert a szomszéd Hedvig néni, aki agykórral küzdött, újra elmesélte az életét, különös tekintettel második férjére, aki hirtelen nyugdíjazása után annyira zárkózottá vált, hogy hatvanadik születésnapjára dombos-völgyes terepasztalt kért francia és porosz katonákkal, lovakkal, szekerekkel, sátrakkal, lőporraktárral, s bárki is jött hozzájuk, Tábornok úrnak szólíttatta magát, amire a háziorvos rendre csak legyintett, semmi baj, Hedvig, amíg a Tábornok nyer, nem lesz gond, de ha mégis, tudok egy boltot, ahol a lovak is patkolhatók, érti, ugye. Mire Hedvig fizetett, Kürtösi már bódult volt, ám arra gondolt, jót tett, a Tábornok hitvese felszabadultan térhet haza spenótot készíteni a Quatre Bras-i csata előtt.

Kürtösi vékony testű, szemüveges férfi volt, barna szemei melegséget árasztottak; nyilván ezért fordultak hozzá bizalommal. Vigyázott Katinka ikreire, beállította a ház parabolaantennáját, a nagyáruházban pedig felkutatta a tanácstalan apukával az akciós pelenkát (7-18 kg). Ha mindenki csak kicsit lenne kedvesebb, akkor szebb volna a világ, akkor talán a halakat is jobban értenénk, sóhajtotta Kürtösi barátjának, a hallgatag prof. dr. Korolovszky Jánosnak. Szerintem a ponty is képes strukturált gondolkodásra, tette hozzá, csak azt nem tudom, azonos nyelvet beszél-e egy keszeg meg egy harcsa?

Kürtösi legszebb élménye az volt, amikor egy oszakai konferencia szabad délutánján felkereshette a világ legnagyobb akváriumát. Főként a tengeri sünre volt kíváncsi; hogy annak szájnyílása valóban öt részből álló rágószervet rejt-e, s bár felesége a vacsorák alatt győzködte, kóstolja meg az állat kopoltyúmirigyét, erre képtelen volt. Párja közben nyammogott; ez úgy van, ahogyan a könyv írja, a kocsonyás gyomortartalom sós, zselészerű ízt ad, kérek még. Kürtösi hazafelé azon tűnődött, mi lenne, ha írna egy könyvet A hal is ember címmel, hétfőn pedig feltöltődve indult a rendelőbe.

Ötveneggyel hajtott a Hegedűs Gyula utcán; előtte hatvan-hetvennel zúgtak a kocsik, a zebrákra ember nem léphetett. Kivéve Kürtösinél, aki mindegyiknél gondosan fékezett. A Bessenyei utcai átkelőnél is így tett, közvetlenül az után, hogy az előtte haladó autós lassított, majd amikor az a kedves arcú kerékpáros elindult volna, rágyorsított... Kürtösi csak csóválta a fejét, majd udvarias mozdulattal jelezte, most már jó kezekben van, barátom, mehet! A biciklis faarccal indult el a zebrán, majd hirtelen kiabálni kezdett, hogy elmehet az összes autós a gecibe'!, s pumpáját torzult arccal Kürtösi szélvédőjére vágta...

...Kürtösi priccsen ébredt. Tanácstalanul nézett szét a szűk helyiségben; öve, cipőfűzője sehol, csuklóját véraláfutás torzította. Behozták, öreg, közölte egy hang a felső ágyról, de Kürtösi még mindig nem értett semmit; ki maga és miért vagyok itt? Mezőfi Szilárd vagyok, bólintott a cellatárs, fordulásból pofán rúgtam az asszonyt az ebédnél, mert elfelejtette a fogpiszkálót, darabokra tört az állkapcsa, nem érdekes. Maga... Az őröktől azt hallottam, megőrült valami zebránál; nem tudom, ki volt a hibás, biztos maga se áll meg soha ott, tele a város bunkó autóssal. Szóval kiszállt a kocsiból, felvett a földről valami pumpát, és egy békés biciklis felé suhintott párat, közben meg azt ordította, miért mindig azt szopatjátok, aki rendes veletek, rendes az apádtól terhes nővéretekkel, rendes... Mi volt még? Ja, rendes a jó kurva anyáddal meg a Tábornok feleségével... De ki az a Tábornok? Mindegy, alig bírták leállítani; fogai közt hörgött a lánccal, a feje felett meg a bringát lóbálta, az őrök úgy mondták, mint aki most nyomta ki a világcsúcsot.

Kürtösi bácsi borzasztóan érezte magát; pillanatnyi elmezavar, igen, pillanatnyi elmezavar volt, motyogta, Imi barátommal is megesett az ilyen, ment haza a feleségével, tavaszi hajnal, csókok, ölelés, és akkor Imi felugrott a svéd nagykövetség kerítésére, rázni kezdte, és azt ordította, mekkora ribanc vagy te, húzzál innen a picsába..., és később Imi nem emlékezett semmire, mert feltolult a fejébe egy pohár pezsgő, szegény, sose bírta az italt. Mindig van kiváltó oka a pillanatnyi elmezavarnak, én már csak tudom, pszichológus vagyok és halbarát... Érti? Persze, bólintott a cellatárs, de ezt nem fejthette ki, mert két tiszt érkezett: Ön Kürtösi Béla? Hirtelen felindulásból elkövetett emberölési kísérlet, rongálás, hivatalos személy elleni erőszak... A felesége, szegény, egy óra múlva itt lesz, jön ügyvéd is, húzza meg magát! Kürtösi mondani akart valamit, kezével jelzett is, de a nyugtató miatt újból ájultan rogyott a priccsre. Félálomban volt talán, amikor a két tiszt visszatért; ne, most ne ébresszük föl ezt a vén szemetet, jó helyen van itt, biztos lop a boltból, szétpisálja a lépcsőházat és üti a gyereket. Milyen undorító.