A fölázott föld előtt
Mi ez a csönd? Befellegzett nekem? Igen
és nem, de hiszen mindegy, éjszaka van,
ahogyan Rosztov is egyhelyben vágtatott
és állt a csatatéren a földhöz cövekelve,
egyhelyben forgolódom sebesülten én is.
Nehéz a szívem, mintha kétpudos súlyt
akasztottak volna rá. Már célba vettek
engem a franciák, tudom, de utoljára
összeszedem minden erőmet, és elhúzok
a sebesülések, nyögések, méltatlankodó
kiáltások terét szegélyező erdőig. Térdre
esem a bokrok, a fű, a fölázott föld előtt.
Takács Zsuzsa (1938) Kossuth-díjas.
Legutóbbi könyve Jaj a győztesnek! címmel
2008-ban jelent meg a Vigíliánál.